A szilvásváradi Archeopark túravezetője és szellemi motorja korát meghazudtoló frissességgel és energiával adja át tudását kicsiknek és nagyoknak. barlangi
A Bükk legrégebbi kőzete 350 millió éves, másik különlegessége pedig, hogy nagyon sokszínű, összesen hetvenegyféle kőzetformációját azonosították. Nincs még egy olyan hegység Magyarországon, de a világon is keresni kéne, ahol ilyen kis területen ennyiféle kőzetet találunk. Változatos a felszíne is, van fennsíkja, mély szurdokvölgyei, nagy sziklaletörései, de találunk lágy dombokat, barlangokat, forrásokat is. Az ilyen jellegű domborzaton gazdag növény- és állatvilág alakult ki, nem véletlen, hogy jól érezték magukat itt már az ősemberek is.
Korán megjelentek az előemberek a Bükk északi peremén, Vadna, Szendrő, Edelény környékén több százezer éves kőeszközök bukkannak elő. A vértesszőlősi Samunak voltak kortársai. A Homo erectus népesítette be először Európát, nyugat felé tartott, mint minden más emberi kultúra.
Visszafolyó, katavotra
Amíg a Mecsek kőzettanilag Európához, a Bükk Afrikához tartozik. „Becsúszott” a Kárpát-medencébe, és ma sem áll meg: a műholdas mérések szerint Magyarország területe minden évben fél hektárral csökken.
– meséli idegenvezetőnk, az Archeopark szíve-lelke.
A Bükk 35-40 százaléka mészkő, de az alkotói közt vannak üledékes kőzetek, agyagpalák, dolomit és vulkáni anyagok, a tufák. A Dél-Bükkben rétegvulkáni feltörések is voltak, ettől alakultak ki például olyan különleges képződményei, mint a visszafolyók. Valahol fakad egy forrás, ami a vízzáró kőzeteken végigfolyik, és eléri a mészkövet, ott kioldja a barlangot és elnyelődik. Ha a forrás és a víznyelő közel van egymáshoz, akkor ezt a népi szóhasználat visszafolyónak nevezte. Ilyen a Kaszásréti, a Bánkúti, a Barátságkerti visszafolyó. Nem ennyire speciális a katavotra, amiből egy biztosan van a Bükkben, bár feltételeznek még néhányat. Magyarra fordítva váltóforrásnak szoktuk nevezni, ami azt jelenti, hogy ha a karsztvízszint magasabban áll, akkor forrásként működik, ha pedig mélyebben van, akkor víznyelőként.
Barlangi medvére vadásztak
A perm kor végén jött a nagy kihalás, ami elválasztotta a földtörténeti ókort a földtörténeti középkortól. Ekkor történt a világon eddig ismert legnagyobb pusztulás, az életnek több mint 90 százaléka tűnt el a Földről. „Szinte teljesen kihalt a földi élet, és az alapoktól kezdett újraszerveződni. Ilyen katasztrófák többször is lezajlottak, a legismertebb a dínók kihalása 65 millió évvel ezelőtt, körülbelül 50-60 százalékuk odaveszett” – magyarázta a barlangászból lelkes archeológussá váló szakember. Regős József érdeklődését 1963-ban keltették fel a barlangok, az első élménye a Solymári-Ördöglyukhoz kapcsolódik. Majd elkezdett a barlangok régészeti vonatkozásával foglalkozni, megérintette a múlt. Az Istállós-kői-barlanggal pedig jött a barlangi medve.
„Az itteni ősemberek ősztől tavaszig éltek a barlangban, tavasszal útra keltek, követték a táplálékul szolgáló állatokat. A
– mesélte Regős József, hogy Krakkó környékén, a Szent Kereszt-hegységben van egy pöttyös mintázatú kova kibukkanás, és a belőle készült eszközöket több bükki barlangban megtalálták.
Az Istállós-kői-barlangban az ember által télen levadászott állatok 90 százaléka barlangi medve volt. A jégkorszak utáni változások hatására eltűntek a barlangi medvék, de ebben már az ember is ludas. Az emlősállatok radikális csökkenésének legalább a felét a vadászat és az orvvadászat okozta.
Oldalak: 12
