Lapszemle

Szúrós, finom, és még gluténmentes is: ez a szelídgesztenye

Egykor a velemiek fő megélhetési forrása volt, még a lehullott – ahogy ők mondják – rigyáját is nagy becsben tartották, a fa minden részét hasznosították.

Persze elsősorban a sokak által kedvelt termésének az értékesítéséből származott a bevételük. Kőszeghegyalján az ősz ma is a szelídgesztenye ünnepe. Az Alpokalja egyik legnagyobb gasztronómiai fesztiválját október közepén tartják Velemben.

gesztenye szelídgesztenye Velem

Fotó: MMG/Csatlós Norbert

Horváth Miklós tősgyökeres velemi, nemcsak ismeri faluja történetét, hanem őrzi is a régmúlt használati tárgyait, amelyekkel szülei, nagyszülei, déd- és ükszülei összegyűjtötték és feldolgozták a biztos megélhetést jelentő szelídgesztenyét. Szívesen és színesen beszél a hozzá kapcsolódó családi hagyományokról.

„A mi gesztenyénk ízvilága az igazi, más, mint a többi – kezdi nem kis elfogultsággal Miklós.

Magyarországon Zalában és Nagymaros környékén fordul elő nagy számban szelídgesztenyefa. Egykor komoly verseny folyt a termelők között a fővárosi nagycsarnokban, hogy kinek a portékáját veszik inkább a vásárlók. A gyors eladásnak a súly miatt is fontos szerepe volt, mert a kiszáradt termés könnyebb.”

A tisztességes mérésre nagy gondot fordítottak, nehogy szó érje a hegyaljai árusokat. Rostával kiválogatták, hogy csak a 15 milliméternél nagyobb szemeket szállítsák a fővárosba, illetve a környező városok nagy forgalmú tereire. Szekerekkel vitték a termést Lukácsházára vagy Kőszegre, ott vagonokba pakolták, volt, aki akár egy mázsát is, így jutott a velemi gesztenye Budapestre.

velem

Fotó: MMG/Csatlós Norbert

A sült gesztenye különleges illata sok vásárlót vonzott a novemberi estéken. A kisebb terméseket helyben értékesítették, a közepest a Nagybani Piacon. Az apró szemeket otthon megpucolták és átpasszírozták, pürét csináltak belőle. Hűtőszekrény híján a kályha tetejére, meleg helyre rakták, megszárították, és jól szellőző vászonzacskókban tárolták. Ha kalácsot vagy buktát sütöttek, akkor tejjel összekeverték, és már kész is volt a töltelék.

gesztenyefa szelídgesztenye

Fotó: MMG/Csatlós Norbert

„A télire készített gesztenyelisztet csak különleges alkalmakkor használták fel: karácsonykor, húsvétkor, vagy nálunk édesapám révén József-napkor. A kemencében cserépedényben körkalácsot sütöttek, de készült gesztenyés hatlapos is. Ha valaki beletette a valót – ahogy mondani szokták –, akkor olyan magas lett, hogy csak oldalra fordítva lehetett beleharapni.

A gesztenye fizetőeszköz is volt, éppúgy, mint a pálinka. De ez még napjainkban is így van”

– árulja el a helyi szokásokat. Virágzáskor méheket telepítettek a gesztenyésbe, amelyek a beporzást segítették, és a gesztenyeméz is nagyon kelendő volt. A környéken kevés volt a mezőgazdasági termőterület, így szalma híján a lehullott hosszú füzérvirágzatot – ezt hívják Kőszeghegyalján rigyának – használták alomnak, mint ahogy a fa gyorsan lebomló leveleit is, ezekből aztán kiváló trágya érett, amivel a földeket táplálták.

Forrás: A Mi Erdőnk