Egészen másképp kell felkészülni rá, mint az otthoni főzésre, évszaktól függetlenül nagy kihívás, ám semmihez sem hasonlítható élmény. Nomád konyha sorozatunkban elsőként a tolnai dombok közt, a Szentkúti kunyhónál kísérhettük nyomon az igencsak furcsa nevű bikfa galuska születését. Miközben pedig a szabad tűzre tett agyagedényben főtt a székelyföldi eredetű egytálétel, a térség és az ökoház történetébe is beavattak házigazdáink, Gál László és Pál Ferencné Panni.
Szelíden hullámzó dombhátak, titkokat rejtő szurdokok – a Tolnai-dombság lenyűgöző változatosságával. Emitt kanyargó utak, a fák mögött fehér falú ház. A Tolnai-hegyhát és a Völgység találkozásánál, Lengyel és Kurd település között félúton belesimul a völgybe a Szentkúti kunyhó, mely a szó valódi értelmében ökoház.
Fotó: A Mi Erdőnk/Csatlós Norbert
Nincs ökológiai lábnyoma
Gál László és Pál Ferencné Panni szemmel láthatóan összeszokott főzőpáros. Nem csupán a munkahelyük, azaz az erdő köti össze őket, örömmel főznek együtt, történjen az kemencében, csikókályhán vagy szabad tűzön.
„Annak ellenére, hogy egy vadregényes erdő közepén vagyunk, több ezer éve lakott terület ez, ugyanis erre húzódott egy átkelőhely a Kapos-völgy és a Tolnai-hegyhát között, ezt bizonyítja néhány száz méterre innen a Wosinsky-sánc. Wosinsky Mór amatőr régész és lelkész fedezte fel az 1800-as évek végén ezt a több hektáron elterülő késő bronzkori földvárat. A Kapos folyó mellett állattartásból, gyűjtögetésből, halászatból élt emberek a törzsi viszályok elől időnként felmenekültek a hegyhát ezen magaslatára. Ez Tolna vármegye legmagasabb pontja, és kihasználva a természetes képződményt, karókkal, cölöpökkel megerősített sáncot alakítottak ki a hegytetőn. A mai napig látható a több ezer évvel ezelőtt készült kétméter széles padka, ahol ötezer éves kőbaltát, zsugorított helyzetű temetkezési helyeket, háromezer éves használati eszközöket és a korszakra jellemző csőtalpas tálat is találtak. A szomszédos Lengyel településről mint a legelső feltárt régészeti lelőhelyről kapta ez a korszak a Lengyeli kultúra elnevezést” – mesélt a múltról Gál László, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. erdőművelési és ökoturisztikai ágazatvezetője, aki nemcsak a hivatásában lelkes, hanem legalább ilyen szenvedéllyel sürgölődik a tűz körül is.
Fotó: A Mi Erdőnk/Csatlós Norbert
A közeli, török idők előtti Láz településnek már a nyomai sem látszanak, nevét csak a Lázi erdő elnevezés őrzi. A történelem viharában sok Tolna vármegyei település kihalt, és a lakosok többsége nem települt vissza. A törökök elleni hadjáratban szerzett érdemek alapján sok nemes kapott földeket az uralkodótól, és ezek könnyen cseréltek gazdát a kietlen vidék miatt. Földvásárlás útján kerültek gróf Apponyiak is Tolnába.
Mivel itt húzódott a Kapos völgye felőli átjáró, Apponyi Sándor egy erdészházat, erdőőri házat építtetett, amit az 1980-as évekig használtak, majd a 2010-es felújításakor turistaszállássá alakították, és a szomszédos Szentkúti-völgyről keresztelték Szentkúti kunyhónak.
