Oldal 67/80
Dávid Kornél, a világklasszis kosárlabdázóból lett klubelnök kedves közvetlenségével, filmsztárokat lepipáló megjelenésével, természetes eleganciájával – nem mindennapi jelenség. Jó vele beszélgetni. Röptében elkapja a másik ember gondolatát, és a válaszaival pontosan célba talál. Fegyelmezett, mégis könnyed. Ilyen lehetett a pályán is.
Kápolnapuszta az Országos Kéktúra útvonalán érhető el, a Vértes déli részén. Tölgyfák, juharok, kőrisek, cserfák, berkenyék hűs árnyékot adó lombjai alatt pihenhet meg az arra kiránduló, és a Vörösmarty- forrás kristálytiszta vizéből ihat hűsítőt. A páratlan szépségű völgy számos védett növényritkaság őrzője is. A csodás természeti értékein kívül azonban szomorú emlékeket is őriz a mára teljesen elnéptelenedett település.
L. Simon László író, szerkesztő és gazdálkodó, az Országgyűlés Kulturális- és sajtóbizott ságának elnöke szorosan kötődik a Velencei-tóhoz és környékéhez. Néhány budapesti évet leszámítva egész életét a tó déli részén, a Mezőföldön töltötte. Családjával Gárdonyban él, ahol számtalan közéleti elfoglaltsága mellett, az édesapja által indított gazdasága és borászata is működik.
Az erdőben bóklászva különleges érzés fog el bennünket, érezzük a táj erejét és a minket körülvevő növények nyugalmát. Ugyanez a nyugalom és biztonság kerít hatalmába, amikor egy faházba lépünk. A fa illata, a tapintása, de már magának a fafelületnek a látványa is azt sugallja számunkra, hogy ott, ahová megérkeztünk, otthon vagyunk.
Bár sokakban viszolygást keltenek a denevérek, és egyesek félnek is tőlük, a bőregerek vitathatatlanul értékes tagjai az állatvilágnak, és az emberre egyáltalán nem veszélyesek. Ezért is fontos a védelmük, illetve az azt lehetővé tévő felmérésük. Dobrosi Dénestől, a denevérek talán legszakavatottabb hazai ismerőjétől igen izgalmas részleteket is megtudhattunk ezekről az éjszakai állatokról.
Európa legnagyobb összefüggő ártéri erdejében, a Gemenci erdőben jól érzik magukat a fekete gólyák. A márciusban Afrikából hazánkba érkező gázlómadarak mintegy ötöde, 55-60 pár fészkel a Duna mentén, a Gemenc Zrt. területein.
A hétvégi erdőjáró gyakran teszi szóvá, hogy zavarja az erdőben éktelenkedő facsonkok, földön fekvő törzsek, odvas fák látványa. Merthogy azok csúnyák és nyilván veszélyesek is az erdő egészségére. A teljesség kedvéért megemlítendő, hogy még erdészkörökben is vannak támogatói ennek a véleménynek. Mielőtt kihirdetnénk a „jogerős ítéletet”, talán nem árt megfontolni a következőket.
Alapításától kezdve szolnoki kötődésű a több mint 60 éves múltt al rendelkező NEFAG Nagykunsági Erdészeti és Faipari Zrt. A cég korábbi jogelődje, a Szolnok Megyei Állami Erdőgazdaság 1950. augusztus 1-jén alakult meg az ország egyik legfátlanabb vidékén, mindössze 126 hektár állami erdőterületen. Azt követően az erdőterület számottevő növelésében komoly része volt az elődök erdőtelepítési, fásítási munkájának. Így jött létre az a 32 100 hektár erdő, amelyet a részvénytársaság jelenleg kezel, Jász-Nagykun-Szolnok megyében és Pest megye déli részén.
Titokzatos vadon és csodálatos vízi világ tárul fel mindazok előtt, akik kenuval járják be a Gemenci erdőben megbújó dunai mellék- és holtágakat. Európa legnagyobb összefüggő ártéri erdejének egyedi növény- és állatvilágát legkönnyebben a vízitúrázók figyelhetik meg. Idén is egész nyáron várják a Gemenc Zrt. szakemberei a kenuzni vágyókat, sőt két szervezett túrát is ajánlanak a kalandot kedvelő „lapátolóknak”.
A vad és a gépjárművek találkozásakor általában mindenki vesztes marad: a vad megsérül, esetleg elpusztul, az autósnak pedig jó esetben csak kisebb anyagi kára keletkezik, de előfordulnak súlyos sérüléssel járó esetek is. Mit tehetünk, hogy elkerüljük az ilyen balesetet?
Az utóbbi évtizedekben viszonylag gyakoribbak az erdőtüzek hazánkban. Ennek okai az éghajlati szélsőségekben, a kevesebb csapadékban, a magasabb éves átlaghőmérsékletben, valamint a hótakaró nélküli telek sorozatában keresendők.
„Nem haragszom a tűzre, de vigyázni kell vele, mert óriási károkat okozhat. Az erdőtüzek zöme emberi gondatlanságból keletkezik”- kezdte beszélgetésünket Antal Zoltán, a KEFAG Zrt. erdőőrzési felügyelője, akit ma már egyaránt maguk közé valónak tartanak a tűzoltók és az erdészek.
Bár hazánk területének mindössze 1,5 százalékát alkotják karsztosodásra alkalmas kőzetek, igen nagy számban fordulnak elő bennük különböző genetikájú és jellegű barlangok. Alakjuk és méretük a befoglaló kőzettől, a kialakító folyamat jellegétől, erősségétől és időtartamától függően igen változatos. Jelenleg mintegy 4100 barlangot tartunk nyilván, közülük tíz utcai ruhában is látogatható.
Erdőt az Alföldre! – adta ki a jelszót Kaán Károly 1919 karácsonyán, amelyet előbb újságokban, majd önállóan, röplap formájában is terjesztettek. A karácsonyi cikk azután a hazai síkvidéki, illetve alföldi erdőtelepítések programadó írásává vált. Sőt – csaknem száz év múlva – napjainkban is vissza-visszanyúlunk egy-egy érvéhez, az Alföld-fásítás pedig továbbra is időszerű cél.
Egyszer szeretném megfesteni a nyári erdő megannyi zöldjét. A zöldnek azt a leírhatatlanul sok árnyalatát, amire nincsenek szavak. Azt, amelyikben ott játszik a napfény, a fenyvesek kékbe forduló színét, és a tisztások magányosan ragyogó lombjait. Az a sok zöld oly színpompás együtt est alkot, miközben védelmezőn ölel, ha süt a nap, ha esik, vagy szél zaklatja a leveleket. Beleburkolózni a zöld rengetegbe, róni az utat naphosszat, kényelmes bakancsban, lazán, mintha a természet része volnék, az hozná meg az ihletet.
A lódarázs erdeink lakója, tehát ugyanannyi joga van ott élni, mint az őznek, a futrinkának, vagy a harkálynak. Ha támad, azt nem gonoszságból teszi, hanem saját, illetve társai életének védelmében. Figyeljünk rá, tartsuk tiszteletben, kerüljük el! Így jó eséllyel megúszhatjuk a vele való kellemetlen találkozást.
Az Egererdő Zrt. által működtetett mátrai kisvasút több szempontból is kitűnik a hazai erdei vasutak közül.
A múlt héten több mint négy órán keresztül vitatták meg az országgyűlési képviselők a tavaly júliusban benyújtott, majd októberben tárgyalni kezdett új földtörvényhez érkezett módosító javaslatokat.
Hazánk erdeinek mintegy felét kezeli a 22 állami erdészeti részvénytársaság, szerte az országban, a legkülönfélébb földrajzi adottságok, kihívások közt. Munkatársai nemcsak az erdő jó gazdái, hanem elkötelezett természetvédők és a közjólét szolgálói is egyben, akik nap mint nap azon munkálkodnak, hogy területükön összehangolják az erdő eme hármas rendeltetését.
