A székesfehérvári Alba Regia SC újdonsült elnöke január óta tölti be a posztot. A stadionban találkozunk, irodája a hely szelleméhez illően kupákkal, érmekkel, dedikált labdákkal teli. És persze a telefonok is megállás nélkül szólnak. Kiszökünk hát kicsit a zöldbe. Útközben a helybeliek odaköszönnek, intenek neki, csitri lányok megbámulják.
● Itt mindenki ismeri?
– Főleg, aki a sport körül mozog. Pedig nem vagyok szereplős típus. Ha csak lehet, még az interjúkat is elhárítom. Látja, most is puskázni fogok, el ne felejtsek valami fontosat – húzza elő a jegyzeteit nevetve.
Magam is nevetek, sejtem, nem lesz szükségünk előre gyártott panelekre.
● Nagyot fordult az élete, mióta a labda helyett emberekkel foglalkozik?
– Átkerültem a másik oldalra, de szerencsére így is a kosárlabda közelében maradhattam. Életemből jó húsz évet a pályán töltöttem, abból is több mint tízet külföldön. Van tehát rálátásom erre a sportra. Ma már azt is tudom, hogy amíg az ember játékos, addig szinte burokban él. Amint a másik térfélre, az íróasztal mögé kerül, megfordul a helyzet.
● Most Önnek kell megteremtenie a burkot a játékosai számára.
– Pontosan. Ismerem, mi jár a játékosok fejében, de azt is, hogy még mi mindennek kell összeállni, hogy a csapat sikeresen működjön – és nem csak a pályán. Bonyolult feladat, kivált Magyarországon! Ezer ága-boga van: anyagi támogatókat kell szerezni, tartani a kapcsolatot a médiával, fölnevelni az utánpótlást, egyebek. Évtizede működik a kosársuli, utóbb már Dávid Kornél Kosárlabda Akadémiaként. Háromszáz gyerek választott a a kosárlabdát.
Remek munkatársaim vannak, de azért ez is napi teendőkkel jár. Ez a város erős a sportban. Kosárlabda, futball, kézilabda, jégkorong – kevés helyen van ennyi magas szintű és sikeres csapat.
● Annak idején Ön se kosarasnak indult, úgy tudom, focival kezdte.
– Nagyon szerettem a focit, de mivel folyamatosan nőttem, a mezőnyben mindig egyre hátrébb állítottak. Végül a kapuban kötöttem ki. Na, azt már mégse akartam! Akkor döntöttem el, hogy kosarazni fogok. A 206 centiméteres magasságomhoz jobban megfelelt ez a sportág. Volt némi családi indíttatás is, hiszen édesanyám és bátyám is kosárlabdázott.
● Gondolom, ahogyan egy színésznek megvan a maga legendás „nagy szerepe”, úgy egy élsportoló pályáját is fémjelzik emlékezetes alakítások. Latinovits Zoltán nekem maga az életre kelt Szindbád. Dávid Kornél melyik „leg”-jével azonosítja önmagát?
– Sok csodás emlékem van. A legelső közülük, hogy elkezdetem kosarazni a Budapesti Honvédban, ott is lettem bajnok először. Az is szép volt, mikor először lett bajnok a csapatunk Fehérváron, ünnepelt az egész város, a szurkolók a vállukon vittek. De azért az egész pályafutásomra az tette fel a koronát, amikor 1999-ben az NBA-ban, az amerikai profi kosárlabda bajnokságon a Chicago Bulls színeiben pályára léptem. Mérföldkő volt az életemben! Azóta is, ha eszembe jut, úgy gondolok rá, hogy Úristen, én tényleg ott voltam?! Minden pillanatát fel tudom idézni. Felejthetetlen!
● Amikor százhétszeres magyar válogatottként egyhangúlag megválasztották az Alba Regia SC elnökének, jelezte, nem lesz irodában ücsörgő elnök. Civilként is lételeme a mozgás, a szabad tér?
– Gyerekkoromtól szeretem a természetet. Bár panelben nőttem föl, a nyarakat mindig nagymamámnál töltöttem Balatonmagyaródon, a Kis-Balaton mellett. Fantasztikusan gazdag ott a növény- és madárvilág. Nagymama udvarán naphosszat a cseresznyefán tanyáztunk a bátyámmal, ettük a gyümölcsöt és lestük a fészkeket. Máig a legkedvesebb fáim a gyümölcsfák. Azok a „békebeli” terebélyes öreg fák, amikre még fölmászni is kaland. Szüleimmel is sokat kirándultunk, bebarangoltuk az egész országot. Ma már a saját kislányaimat viszem kirándulni. A napokban épp a Budakeszi Vadasparkban sétáltunk. De itt, Fehérvár környékén is vannak kedvenc túrázóhelyeink. Erre mindig próbálok időt szakítani.
● A sportban is kapott szerepet az erdő?
– Mind a mai napig fontos helyszíne az alapozó edzéseknek! Hiába teremsport a kosárlabda, a szezon előtti felkészülésben kiváló az erdei futás, vagy például a közeli Sárpentelei Parkerdőben remek fából épített gimnasztikai állomások vannak, ahol edzeni, erőt gyűjteni lehet. A VADEX Zrt. Soponyai Ökocentrumába is sokat járunk a csapattal, nagy sütések, összejövetelek színhelye. Sok a szép kirándulóhely a környező erdőkben, nem véletlen, hogy kéktúra útvonalak is vezetnek például a Gaja-völgyben. A mi sportklubunknak több önálló szakosztálya van, köztük egy nagyon komoly természetjáró szakosztály is, több mint százfős tagsággal.
● Jár velük túrázni?
– Még nem volt rá alkalom, csak pár hónapja vagyok a klub elnöke. De készülök rá, hogy ha szép idő lesz, és terveznek valami programot, mindenképp részt veszek rajta.
● A fél világot „végiglabdázta”. Játszott Amerika, Európa erős csapataiban, eljutott számos országba. Látott különleges, érdekes tájakat?
– Litvániában például az lepett meg, hogy tökéletesen sík vidék, mintha legyalulták volna, még dombok sincsenek. A francia–német–svájci határ viszont épp a változatosságával, sokszínűségével varázsolt el. Kanadában járva nagyon szerettem volna megnézni a híres mamutfenyőket, de oda sajnos már nem sikerült eljutnom. Rá tudok ám csodálkozni egy-egy szokatlan fára! Épp a házunk előtt nőtt az utcán egy furcsa szerzet. Sejtelmem sincs, mi lehet, de olyan széles, különös a formája, mint egy majomkenyérfának. A természet mindig tartogat meglepetést az embereknek.
