Oldal 2/2
A Mecsek hemzseg a legendáktól, regéktől és népi mendemondáktól. Ha nem is minden kőnek, de számos kútnak, sziklának, romnak vagy barlangnak, keresztnek és képes fának története van, némelyiknek több is. Ha végigpásztázzuk a Kelet-Mecsek vadregényes domborzatát, az egyik meredek hegycsúcson Máré vára tűnik elő a rengetegből. Az egykori lovagvár falai máig őrzik a múlt szövevényes titkait, és ezzel együtt a helyhez kapcsolódó mondákat is.
Kezdhetnénk úgy is, hogy „ismert erdei körökben az az általános nézet” – de most nem Micimackóról és a mézről lesz szó, hanem arról, hogy a szentendrei Szilágyi család szereti az erdőt, és az ő kerámiáik is népszerűek erdész körökben.
Sűrű erdők, égig érő fák, vadvirágos rétek borítják a Tolnai-hegyhát völgyekkel és vízmosásokkal szabdalt vidékét. A csendben megbúvó apró falvakat a Tolnai Zöldút kapcsolja össze. A néprajzi, építészeti és történelmi értékekben gazdag települések története összefonódik, jellemzően az Árpád-korban alapították őket, de később a török hódoltság idején teljesen elnéptelenedtek.
Az 1920. évi trianoni békediktátum kapcsán az erdészeti szakemberek többségének a példa nélküli területelcsatolások jutnak elsőként az eszébe. Az erdőterület mintegy 85%-át elvesztettük, egyebek között az erdővel borított teljes Kárpát-hegykoszorút a Dévényi-szorostól a Kazán-szorosig.
Az igen régi időkben az Alföldet, így Szeged környékét is alapvetően a füves puszták, mocsarak jellemezték, melyeket kisebb-nagyobb erdőfoltok tagoltak. A művelhető területek iránt fokozódó igény a 17. és 18. századra azt eredményezte, hogy az erdőterületek, facsoportok aránya, kiterjedése számottevően lecsökkent, emiatt különösen a Dél-Alföld kopárrá és fátlanná változott.
Otthonosan mozog a kézműves mesterségek sokszínű hagyományaiban Ament Éva grafikus, népi bútorfestő. Alkotásaiban nemcsak másolja, de szellemükhöz, motívumvilágukhoz hűen újrateremti a tradicionális munkákat. A jellegzetes használati tárgyak, kelengyeládák, kisbútorok mellett magyarországi templomok gyönyörű mennyezetkazettái viselik a keze nyomát, a megmentett, újjáálmodott örökség jeleként.
A hosszú életű, dús lombozatú, vastag törzsű fák jelképei az egyháznak, ajándékai Isten teremtett világának. Már a Biblia első lapjain megjelennek. Az erdők mesélnek az élet körforgásáról, felemelik tekintetünket a lombkoronákon túlra, és misztikus elmélkedésre késztetnek. Akárcsak egyetlen hívő megmentése, ugyanúgy egyetlen fa elültetése is kihat az életünkre, a környezetünkre.
Paradicsomi állapotok – így lelkendezett útirajzában Rudolf főherceg, amikor 1878-ban Alfred Brehm híres természettudóssal végzett ornitológiai gyűjtőútjuk során meglátta a területet.
A Velencei-tó Magyarország harmadik legnagyobb természetes tava. Földtörténeti szempontból nagyon fiatal, kora mindössze 12 ezer évre tehető. Kedvező természeti és földrajzi adottságainak, valamint a mederszabályozásoknak köszönhetően hazánk legkedveltebb üdülőhelyeinek egyike.
Manapság az utódkarok hallgatói kétféleképpen kötődnek Selmechez. A diákhagyományok örököseiként azok őrzése, gyakorlása hozzátartozik mindennapjaikhoz, emellett gyakorta ellátogatnak az ősi bányavárosba, hogy felkeressék jellegzetes tárgyi emlékeit, élvezhessék sajátos hangulatát. De Selmec ott van a művészetekben is, s több alkotásnak vannak diákhagyományokat érintő vonatkozásai.
Nevével már a balekoktatás kezdetén megismerkedik a leendő balek. Dzseki bácsi bohém jellemét bemutató történetek közszájon forognak, és nincs olyan bányász, kohász vagy erdész, aki ne mosolyodna el neve hallatán. Sokan csak becenevén ismerik, és nem is tudják, hogy Böszörményi Nagy Károly névre hallgatott e közismert, és egyben a soproni egyetemi élet eddigi legkülönlegesebb alakja.
A nyaralás vagy a hétvégi kiruccanások tervezésekor az idén talán az eddiginél is többen nézegetik Magyarország térképét. Lapozgatják az útikönyveket, böngészik az internetet a hosszú, kényszerű bezártság után. Számtalan szebbnél szebb természeti látnivaló, építészeti és kulturális kincs felfedezése közül választhatnak.
Hazánk erdeinek mintegy felét kezeli a 22 állami erdészeti részvénytársaság, szerte az országban, a legkülönfélébb földrajzi adottságok, kihívások közt. Munkatársai nemcsak az erdő jó gazdái, hanem elkötelezett természetvédők és a közjólét szolgálói is egyben, akik nap mint nap azon munkálkodnak, hogy területükön összehangolják az erdő eme hármas rendeltetését.
