Az, hogy napjainkban mintegy 10 százalék Csongrád-Csanád megye erdősültsége, elsősorban a Kiss Ferenc által irányított gigászi munka eredménye. Ezt elismervén, a szakember nevét erdészeti technikum és emlékerdő is viseli.
Az 1778–79-ben Balla Antal „hites földmérő” által készített térképen Szeged város külterületén mindösszesen 3 kataszteri hold erdőterület látható, sőt, a feltüntetett egyes fák, kisebb facsoportok száma is elenyésző volt.
Az első lépések
Meglepő, hogy a szakmától elég távol álló Krámer János György, soproni születésű tábori orvos utalt arra, hogy a fátlanságból komoly egészségügyi gondok is származhatnak. A magyar betegségnek
tartott tüdővész (morbus hungarikus) tömeges fellépését ugyanis annak tulajdonította, és ezt figyelembe véve hívta fel a figyelmet a fák, az erdők fontosságára.
Az 1790-es évek elején védőfásításokkal akadályoztatta meg a települések homokelárasztását – e célból fűz és feketenyár dugványokat telepítettek. Szeged Város Tanácsához benyújtott egy tanulmányt A Silány Homokság Használhatása címmel. Az abban leírt érvek meggyőzték a tanácsot, és emberfeletti munka kezdődött annak érdekében, hogy a kietlen futóhomokon erdő jöjjön létre. Évről évre tervszerűen gyarapodtak az erdők, a talaj-előkészítés nélküli erdősítéseket elsősorban a jobbágyok végezték. A fásításra továbbiakban is feketenyár és fűz dugványokat használtak.
Az emberKiss Ferenc nagyon jó barátságba került Móra Ferenccel, a Szegedi Múzeum akkori igazgatójával. Ő írta róla a következő sorokat, amelyek jól tükrözik magával ragadó egyéniségét, kivételes adottságait: „Kiss Ferenc az én szememben nem e világból való ember. Ő benne a fák lelke él, amelyeknek ura, királya. Ó ha minden király úgy szeretné az alattvalóit mint Ő, de soha nem volna háború a világon! A szilfa neki adta keménységét, a nyárfa lágyságát, méltósága a tölggyé, derült nyugalma a juharé, szelíd magyar bánata az akácé. Az egész ember termő élete olyan, mint az almafáé a napsütötte tisztáson. A különbség csak az, hogy neki nincs semmiféle ellensége”. |
A céltudatos munka meghozta eredményét, hiszen 1850 táján már közel 7500 kataszteri holdon zöldelltek a szegedi erdők.
Irodalmi források szerint december 18-án iszonyú erejű „lucaszél” pusztított a térségben egy teljes napon keresztül. Ennek ereje akkora volt, hogy nyomában több ezer hold újabb „sivány” keletkezett, amely természetesen a már meglevő erdőterületeken is nagy károkat okozott, így a megváltozott körülményekhez igazodva kellett folytatni a gigászi harcot az erdők létrehozásának érdekében.
A szegedi erdők „Atyja”
Tudva az erdők rossz állapotát, 1885-ben döntés született az erdők állami tulajdonba vételéről, és ezzel új korszak kezdődött meg a szegedi homokvidék erdeinek történetében. Bedő Albert országos főerdőmester a szinte pályakezdő, fiatal erdőmérnököt, Kiss Ferencet küldte Szegedre a kényes és nagy szaktudást igénylő feladat elvégzésére.
Szülei egyszerű paraszt emberek voltak. Az elemi iskolát helyben, a középiskolát Sopronban, majd az Erdészeti Akadémiát Selmecbányán végezte 1882-ben. Az abszolválás után a Nagyváradi Püspökség uradalmában, majd a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, ahonnan aztán Szegedre került.
Valószínűleg akkor még nem gondolta, hogy ezzel végérvényesen elkötelezte magát a homokterületek erdőgazdálkodása mellett. Nagy lendülettel, fanatikusan kezdte meg munkáját a „siralmas helyzetű” Szeged környéki erdőkben. Korát megelőzve üzemtervet készített, annak alapján végezték a lepusztult állományok kitermelését, azok felújítását, a fafajcserék megvalósítását, valamint az erdőtelepítéseket.
Nyitott szemmel járt az erdőkben, mindent megfigyelt, ami segíthette a munkáját: vizsgálta a termőhelyi viszonyokat, azok hatását az erdőkre, a növénytársulásokat, az erdészeti károsítókat, kórokozókat.
A mesterséges erdősítések ellátására több holdnyi erdészeti csemetekertet létesített, amely abban az időszakban egyedülálló volt.
Megelőzte korát
Az erdősítések során felismerte és szorgalmazta a fehérnyár és a feketefenyő jelentőségét. Meggyőződése volt, hogy egyes szélsőséges termőhelyeken a feketefenyő telepítése elősegítheti a talaj meliorációját. Jó termőhelyeken a tölgy telepítését támogatta, és a termőhely függvényében az akác korlátok közé szorítását javasolta.
Emlékhely készülA Szilsárkányi Önkormányzat és az Országos Erdészeti Egyesület helyi csoportja megtette az első lépéseket Kiss Ferenc szülőházának felújítása érdekében. A már 30 éve működő Kiss Ferenc Alapítvány az Erdészeti Oktatásért és a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Technikum szándéka, hogy részt vállaljon névadója emlékhelyének kialakításában. A segítő szándékú cégek és személyek az alapítvány honlapjáról tájékozódhatnak. |
Részletes tanulmányokat írt és előadásokat tartott a csemetenevelésről és az erdősítési eljárásokról. Jelentős kutatómunkára lenne szükség, hogy számszerűsíteni lehessen Kiss Ferenc munkásságát, hiszen tevékenysége lényegesen több, szerteágazóbb ennél.
Továbbá telepített 900 hold feketefenyvest és 100 hold tölgyerdőt. Az ő tapasztalatai és iránymutatásai alapján indult el Illés Nándor, dr. Magyar Pál és Babos Imre is az alföldi erdőművelés mai alapjainak megfogalmazásához.
Közel nyolcvanévesen, 1939-ben a Szegedi Tudomány Egyetem díszdoktorává avatták. Beiktatásán a következőket mondotta: „Az erdészembernek szaktudásával bele kell nyúlnia az erdő életébe. Ezen feladat minden áron való megoldása, időt és fáradtságot nem kímélve volt egész életem munkájának gerince.”
Jó barátja, Kaán Károly többször meglátogatta őt Alsótanyán, és ezek a beszélgetések megerősítették Kaán Károlyt, hogy központi kézbe kell venni az Alföld fásításának kérdését. Helyettes államtitkári tisztségénél fogva ezt megtette, és kiadta ismert jelszavát: Erdőt az Alföldre. Kiss Ferenc bebizonyította,
hogy csakis verejtékes munkával lehet erdőt telepíteni az Alföldön, és ez a tökéletes példa máig ott lebeg a mindenkori erdésznemzedék szeme előtt.
Csongrád-Csanád megye erdősültsége jelenleg körülbelül 10%, ami az országos érték közel fele, de vegyük figyelembe, honnan indult ez a gigászi munka.
Halápi Nándor
erdőmérnök, a Kiss Ferenc Alapítvány ügyvezető igazgatója
