Címke: élőhely

Oldal 2/3

TISZTELET A HANGYÁKNAK

A mesekönyvek lapjain szorgoskodó, bájos hangyácskákról alkotott pozitív megítélésünk pillanatok alatt szertefoszlik a kenyeres doboz felé masírozó vagy a mézes csuporba fulladt hangyahadak láttán. Kár vitatni, a lakásokban okkal népszerűtlenek a hangyák. Más a helyzet az erdőben, ahol nemcsak jó helyen vannak, de számos nélkülözhetetlen ökológiai szerepet is betöltenek.

AHOL A BÜKKÖSÖK OTTHON VANNAK

Nyáron sokan pihennek az Adriai-tenger partján. Utazzanak a határátkelőkhöz autópályán vagy főúton, a zalai szakaszon biztosan elmennek olyan erdőrészek mellett, amelyeket a Zalaerdő Zrt. Letenyei Erdészete kezel. Az erdészet Zala megye délnyugati szegletében, közvetlenül a horvát és a szlovén határ mellett, túlnyomórészt a Göcseji-dombság, kisebb hányadában a Kerka-Mura-sík erdészeti tájrészletekben, csaknem 9 ezer hektáron gazdálkodik. Ebből 2400 hektár védelmi rendeltetésű.

HOLTFA NÉLKÜL BETEGEBB AZ ERDŐ

Mi a habitat-fa és miért fontos, hogy elegendő számban legyen belőle az erdőkben? Mi a szerepe a földön fekve korhadó fatörzseknek? Mik eszik a holtfát és mik eszik a holtfaevőket?

„ŐSERDŐ” VISEGRÁD HATÁRÁBAN

Eredeti értelmében őserdőket nem találunk Magyarországon, hiszen a múlt évszázadokban szinte valamennyi hazai erdő életébe beavatkozott az ember. Az erdész szakirodalomban azonban „őserdőnek”, illetve őserdő jellegű területnek nevezik azokat az erdőket is, melyek meghatározott jegyeket mutatnak.

HÁROM AZ EGYBEN: CUKI, TÁRS ÉS RAGADOZÓ

A járványveszély miatti bezártságban sok ember talált rá újra a természetre, mely pihenést, szabadságot és testi-lelki feltöltődést nyújt a kirándulók, túrázók számára. A látogatók számának növekedésével arányosan egyre több lett a kutya is az erdőben.

MOCSÁRVILÁGBÓL TURISTAPARADICSOM

A VADEX Mezőföldi Zrt. erdőgazdálkodása mintegy 19 ezer, vadgazdálkodása pedig csaknem 30 ezer hektárra terjed ki a közép-dunántúli térségben. Összetett tevékenysége során arra törekszik, hogy a magas színvonalú tartamos erdőgazdálkodás mellett kiaknázza a termőhelyben rejlő lehetőségeket, miközben a térség lakossági-társadalmi igényeit is kielégíti.

ERDÉSZ IDŐUTAZÁS

Erdőről beszélni, gondolkozni csak nagy időtávlatokat figyelembe véve érdemes. Az ember időablaka ugyanis túl szűk ahhoz, hogy belesve megláthassuk a lényeget, és jó döntéseket hozhassunk.

VADON ÉLŐ MADÁRFAJOK GYŰJTEMÉNYE

Csaknem tíz évig tartó munka: tervezés, adatgyűjtés, adatfeldolgozás és -elemzés, írásos összegzés, lektorálás után elkészült Magyarország madáratlasza. A tavaly szeptemberben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) gondozásában megjelent kiadvány összefoglalja a 2019 végéig hazánkban természetes módon előfordult 420 madárfaj állományáról, elterjedéséről, állományváltozásáról és természetvédelmi helyzetéről rendelkezésre álló ismereteket.

ÉLETTEL TELI HOLTFÁK

Ha magunk elé képzelünk egy erdőt, sokunknak a lombokon átszűrődő napfény jut eszünkbe, a friss levegő, a madárcsicsergés. Körülöttünk sorakoznak a terebélyes koronájú, vastag törzsű lombos fák, és ebbe az idilli környezetbe nem is látjuk bele a kidőlt, korhadó, gombákkal borított törzseket, pedig azok is fontos részei az erdei életközösségnek.

TÜRELEM ÉS FOKOZATOSSÁG

A Vas megyei erdők mintegy felét, az Országos Erdőállomány Adattár szerint 44 145 hektár faállománnyal borított területet a Szombathelyi Erdészeti Zrt. kezeli. Az erdők zöme a nyugat-dunántúli tájcsoportban terül el, amelynek jellemző erdészeti tájai a turisták körében is ismert Kőszegi-hegység, Alpokaljai dombság, Sopron–Vasi-síkság, Kemeneshát és az Őrség.

AZ IGAZI VADMACSKA

A világszerte elterjedt vadmacskának számos alfaja él Afrikában, Ázsiában, és az öreg kontinensen is megkülönböztetünk skót, illetve európai változatot. Korántsem annyira barátságos állat, mint amilyennek elsőre tűnik, és napjainkban vajmi keveset tudunk róla. Állományának feltérképezésére, az állatok viselkedésének mélyrehatóbb megismerésére 2019-ben indult program hazánkban.

AZ ÉV FÁJA A SÜVÖLTÉNY

Az Országos Erdészeti Egyesület legutóbbi online szavazásán a lehetséges három faj közül a voksok mintegy felét a lisztes berkenye (régies nevén süvöltény) kapta, így lett az Év fája 2021-ben a kecskefűz és a fehér nyár előtt. A lisztes berkenye fajcsoport (Sorbus aria agg.) számos, egymástól nehezen megkülönböztethető kis fajt takar, melyek középhegységeink sziklás talajú erdeiben fordulnak elő.

ÖREG BÜKK A STÁJEROKNÁL

A Kőszegi-hegységben az Országos Kéktúra útvonalon haladva, a Stájer-házak közelében vezet az Öreg bükk Tanösvény. Ha nyugatról az Írott-kő felől, illetve közelebbről a Hörmann-forrástól érkezünk, először ahhoz az állomásához jutunk, ahol forgatható kockák segítségével megismerkedhetünk a Kőszegi-hegységet borító erdők világával.

MADÁRODÚK ÉS -ETETŐK

A hideg beköszöntével nem szabad megfeledkeznünk a természet apró csodáiról, hazánk énekesmadarairól. Ilyenkor számos példányuk behúzódik a településekre, ott keres élelmet. Ennek apropóján indította útjára madárodú és madáretető kihelyezési akcióprogramját az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás október közepén, Kittenberger Kálmán nagymarosi házában.

VISSZA NEM TÉRŐ PILLANATOK – FÓKUSZBAN A FOTÓRIPORTER

Sem időjárási viszontagságok, sem földrajzi távolságok nem riasztják vissza. Ha „téma van”, azonnal kocsiba ül vagy kisrepülőre. Varga György, a Magyar Távirati Iroda nagykanizsai fotóriportere, ha kell az országutakat rója, térdig gázol a sárban vagy éppen a jeges vízben, felmászik bármilyen meredek emelkedőn csak azért, hogy meglegyen az a bizonyos pillanat.

PILISI LAKOMÁK

A Pilis lenyűgöző, fenséges, fejedelmi hely. Szinte hallani Mátyás király vezéreinek döngő lépteit, s ahogyan kupáikat a nehéz asztalra csapják. Régen királyi vadászterület volt, ám méltóságát máig megőrizte. A Római birodalom virágzásának idején a Duna mentén futó védvonalakat összekötő utak közül több a Pilis, Visegrádi-hegységen keresztül vezetett.

HÁBORÍTATLAN VIZEK LAKÓJA

Vándorló eleink minden valószínűség szerint a Kárpát-medencében találkoztak először nagyobb számban vidrával. Legalábbis erre enged következtetni, hogy ugyanazzal a névvel illetjük ezt a vizes élőhelyekhez szorosan kötődő ragadozó állatot, mint a környező szláv népek. A faj a 19. században még igen elterjedt volt az egész medencében.