Mesék az élményekről, beszámolók a környezetünkben élők számára. Ne felejtsük el az út során készült felvételeinket dátum szerint elmenteni, esetleg emlékeztető üzenettel felcímkézni.
Nemrég a szegedi Móra Ferenc Múzeumban jártam, és bebarangoltam a Móra rengeteg című kiállítást. Persze nem értek ismeretlenül az élmények, hiszen gyermekkorom óta járom ugyanazt a tájat, ami oly kedves volt az író számára is. Itt kezdtem el felkészülni egy ásotthalmi erdei kirándulásra. Segítőként a Dalerd Zrt. Ásotthalmi Erdészetének igazgatója, Lunka Lajos és Pongó Gyula kerületvezető erdész csatlakozott hozzám.
Lunka Lajos erdészeti igazgató és Pongó Gyula kerületvezető erdész kalauzolt a kiránduláson
A szegedi Móra Ferenc Múzeum tárlata sok ihletett adott
De hogy egy kicsit korábbról kezdjem,
Kísérőim elmesélték, hogy Vedres István, Szeged főmérnöke már 1825-ben javaslatot terjesztett elő erdők telepítésére A sivány homokság használhatására címmel. Később Kiss Ferenc erdőmérnök emiatt javasolta, hogy Vedres Istvánt nevezzék a szegedi erdők atyjának. Kiss Ferenccel, a Szeged környéki erdők galambősz hajú, izzó lelkű gondviselőjével homokországban mélyült el Móra Ferenc barátsága. A sors később úgy hozta, hogy Móra Ferenc javaslatára mégis Kiss Ferencet tisztelte meg az utókor a „szegedi erdők atyja” kitüntető elnevezéssel.
A kedves történeten túl a lényeg mégis az, hogy míg a vízjárta vidékeket a folyószabályozással tette lakhatóvá a 19. századi magyarság, addig a futóhomok uralta tájat erdőtelepítéssel, fásítással.
