Oldal 7/7
Gyönyörű színezetű tollazata kétségkívül a természet egyik remekműve. Hátoldala csillogó smaragdzöld és kék színben ragyog, torka és tarkófoltja fehér, a feje és testének alsó része pedig sárgásbarna. A jégmadár fenséges megjelenése más fajokkal összetéveszthetetlen, így bár ritkán kerül szemünk elé, könnyen azonosítható.
Bárhol is rójuk hazánk útjait, egyre ritkábban találkozunk mezei nyúllal. Úgy tűnik, több vidékről teljesen eltűnt. Valóban így van ez, vagy csupán az állatok egyszerűen távolabb húzódnak az embertől? Apróvadunk helyzetéről Szemethy László egyetemi docens, a Pécsi Tudományegyetem Vidékfejlesztési Intézet igazgatója tájékoztatott.
Egy fotós, egy kép, egy történet sorozatunk következő részében egy igazi csodabogarat, Csóka György erdőmérnököt mutatjuk be, aki entomológus és emellett mániákus rovarfotós.
Televíziók, hírportálok, újságok – köztük lapunk is – foglalkoznak hónapról hónapra Tóbiás és Sára magánéletével. Talán nincs is az országban olyan médiafogyasztó, aki ne hallott volna a híres gemenci feketególyapár életének egy-egy szívmelengető vagy éppen fájdalmas eseményéről.
Különösen alkonyatkor találkozhatunk kószapocokkal, járjunk erdős, mocsaras területeken vagy akár a vizektől távolabb eső rengetegekben, ahová gyakorta elkószál. A felületes szemlélő patkánynak is nézheti az állatot.
Egy fotós, egy kép, egy történet sorozatunk következő részében Reinhoffer István erdész diákot mutatjuk be. 2010-től fotózik, szenvedélye a nagyvadak, ezért gyakran barangol a Gemenci erdők árterében.
A rétisas Európa egyik legnagyobb ragadozó madara, nála csak a nagytestű keselyűk termetesebbek. Szerencsére az utóbbi időkben egyre gyakrabban láthatjuk, különösen ártéri erdeink környékén, köszönhetően a természetközeli erdőgazdálkodásnak is.
Aki látta Enyedi Ildikó finom rezdülésekből szőtt meséjét a Testről és lélekről című filmben, többé nem felejti az álombéli szarvasokat. Az erdő nemes vadjai – a marhavágóhídra szánt páriák sorsát ellenpontozva – elemelnek a görcsös valóságtól, felszabadítanak lelket, álmot, szerelmet. Aki pedig a filmes varázslathoz rábírja minderre a szarvasokat, maga is „elvarázsolt” ember: Horkai Zoltán állatkoordinátor.
A farkos kétéltűek többnyire rejtőzködő, s leginkább éjjel aktív állatok, valamint a békákkal ellentétben hangadással sem vonják magukra a figyelmet, ezért kevéssé ismertek az erdőt-mezőt járók körében.
A dám az ókor óta nagy becsben tartott kultikus vad. Már az Asszír Birodalom idejéből maradtak ránk képzőművészeti alkotások, régészeti leletek, melyek e különösen szép vadfaj időn átívelő fontosságát mutatják. A dám jellegzetesen pöttyös, kikészített bőre szent, isteni jelkép volt az ókori világbirodalom területén.
Kókay Szabolcs madárfestő illusztrátor műveivel sokan találkoztunk már, leggyakrabban a tanösvényeken ábrázolt madarai révén. De az emberek milliói leginkább a világ számos országában megjelent trópusi madárhatározókban látott illusztrációit ismerik.
Hazánk középhegységeinek ösvényeit járva némi szerencsével találkozhatunk a juhra emlékeztető muflonnal. Ahhoz azonban, hogy közelről megpillanthassuk őket, igencsak csöndben kell közlekednünk, ugyanis rendkívül éberek. Nem véletlenül mondja a népnyelv: a muflon neszes állat.
A fácán hazánkban a zárt erdőségek kivételével szinte mindenhol előfordul, bár országrészenként nagyon eltér az állománysűrűsége. Kirándulásaink során szinte természetesnek vesszük a színpompás kakasok és a lényegesen szerényebb, jól rejtő színű tyúkok jelenlétét. Nem is gondolunk arra, hogy ezen madarak ősei még a római korban emberi segédlettel érkeztek a Kárpát-medencébe.
Egy fotós, egy kép, egy történet sorozatunk következő részében Maros Sándor, a Kanizsa TV nyugalmazott igazgatójának képét mutatjuk be. Általános iskolás korában fizika tanára segítségével sajátította el a képkészítés mágiáját. Már szinte felnőttként kanyarodott „vissza” az általa kifejezőbbnek hitt állóképek világába. Főleg madárfotókat készít.
A világon ma élő 313 teknősfaj közül a mocsári teknős elterjedési területe az egyik legnagyobb, példányai Európa nagy részén éppúgy megtalálhatók, mint Ázsia nyugati területein, sőt még Észak-Afrikában is előfordulnak. Már több millió éve népesíti be Földünket ez a jó alkalmazkodó képességgel megáldott hüllő, de a 21. század embere alkotta világban számuk csökken.
Hazánk rengetegeinek talán legközkedveltebb lakója a vörös mókus, mely gyakorta feltűnik parkokban, kertekben is. Kecses külsejüket, légtornászt meghazudtoló mozgásukat látva gyermekkorunk kedvenc dalai, meséi is eszünkbe jutnak. Arra viszont kevesen gondolnak, hogy a mókus intelligenciája a patkányokéval vetekszik, a rágcsálók Einsteinjének is mondhatnánk.
Hazánk erdeinek mintegy felét kezeli a 22 állami erdészeti részvénytársaság, szerte az országban, a legkülönfélébb földrajzi adottságok, kihívások közt. Munkatársai nemcsak az erdő jó gazdái, hanem elkötelezett természetvédők és a közjólét szolgálói is egyben, akik nap mint nap azon munkálkodnak, hogy területükön összehangolják az erdő eme hármas rendeltetését.
