Mindkét cserebogárfaj élete a talajban kezdődik és a lombkoronában ér véget. Ahogy tavasszal melegszik az idő, a talajban áttelelt bogarak előbújnak, és táplálkozni kezdenek: lerágják a fák, bokrok leveleit, akár tarra is.
A megtermékenyült nőstény bogarak aztán visszabújnak a talajba, lerakják a petéiket, majd újra feljönnek és táplálkoznak. Ezt kétszer, néha háromszor is megismétlik, majd elpusztulnak, szabad életük három-négy hét alatt véget ér. A nagyobb gond csak ekkor kezdődik: a talajba rakott peték nedvesség hatására megduzzadnak, kikelnek belőlük az álcák (pajor), és elrágják a facsemeték gyökereit. Nem válogatósak, bár leginkább a tölgyfajokat szeretik. Egy négyzetméternyi erdőtalajban akár 100-200 pajor is lehet. A kikelést követő harmadik évben a pajorok 4-6 centiméteresre is megnőhetnek, és ezek már a többéves fák vastag gyökereit is képesek elrágni.
Hazánkban a májusi cserebogár álcája három évig fejlődik, a harmadik nyár derekán a pajorok abbahagyják a rágást, mélyebbre húzódnak, ott bebábozódnak, átalakulnak, és kifejlett cserebogárként telelnek át. A következő tavasszal pedig minden kezdődik elölről.
Ennek következtében háromévente várható erősebb rajzás.
de azok között vannak átfedések. Leginkább a homokterületeken, így például Dél-Somogyban, a Nyírségben, a Kiskunságban okoznak súlyos gazdasági károkat. Az ismétlődő aszályos évek, a talajvízszint csökkenése, a klímaváltozás egyaránt segíti a cserebogarak terjeszkedését.
Az erdei cserebogár fejlődése, életmódja hasonló, de egyes források szerint a pajorok nem három, hanem négy évig fejlődnek a talajban. Kevésbé melegigényes faj, kedveli a zárt, hűvösebb mikroklímájú gyertyános-tölgyeseket is. Kártétele a májusi cserebogáréhoz hasonló mértékű.
A cserebogarak okozta kárt megelőzni, elhárítani és nem felszámolni kell.
Meg kell előzni a peték lerakását a talajba, el kell pusztítani a rajzófákon rágó cserebogarakat. Ehhez elegendő háromévenként helikopterről lepermetezni a kirajzott egyedeket az erdősítések körül, illetve azok közvetlen közelében. Ha ezt nem tesszük meg, a szépen fejlődő erdősítéseink visszafertőződnek pajorral és kárba vész az addigi munkánk. 
A fertőzött területeken emellett a talajban is el kell pusztítani a pajorokat, teljes talajfertőtlenítéssel, sorkezeléssel, vagy úgynevezett csöves technológiával, amikor a nyár folyamán a gyökérzónába juttatják a rovarölő szert.
A felhasználható rovarölő szerek köre egyre szűkül, és a légi növényvédelem is csak korlátozottan végezhető.
Hosszú távon előnyös lenne a homokterületek vízgazdálkodásának javítása is, és mivel országos méretű a gond, az érintett erdőgazdaságok és a növényvédelmi szakemberek közötti szorosabb együttműködésre lenne szükség.
Dr. Vidóczi Henriett
SEFAG Zrt.
Fotók: Dr. Vidóczi Henriett, Csóka György
