Élet a föld alatti ismeretlenben

Bár a vakond parkokban, kiskertekben, sőt családi házas övezetekben is gyakorta előfordul, életmódja sok-sok rejtélyt tartogat számunkra. Az utóbbi három évtizedben azonban a technika rohamos fejlődésének köszönhetően egyre többet megtudunk róla.

Száz méteres járatrendszer

A világon élő mintegy 40 vakondfaj Európán kívül Ázsiában és Észak-Amerikában honos, ugyanakkor Afrikában egyáltalán nem található meg. A Kárpát-medencében csak a közönséges vakond él, mely Nagy-Britanniától egészen Kelet-Szibériáig igen gyakori. A hímek egyötödével nagyobbak a nőstényeknél. Ez utóbbiak testhossza 12-14 centiméter, tömegük pedig 70-110 gramm. A vakond testfelépítése teljes mértékben a föld alatti életmódhoz alkalmazkodott, ám érzékszervei a felszínen való mozgást is elősegítik:

a rajzfilmmel ellentétben a szemei meglehetősen aprók, amelyekkel jobbára csak a fényerősséget érzékeli, a tárgyak kontúrvonalait nemigen.

Külső fülkagylója nincsen, a tájékozódást a tapintó érzékszervekre és szőrökre alapozza, közülük
a legtöbb az arcorri és a farok részen található.

A vakondot mellső végtagjai teszik igazán egyedivé. A kifordult kézfejen öt rendkívül erős karma van. A járatok ásása során ezeket először belemélyeszti a földbe, majd behajlítja, s hol az egyik, hol a másik „markolókanállal” készíti a járatokat. A munka során igen nagy hasznát veszi szintén ötujjú, de kisebb karmokat hordozó hátsó végtagjainak is. Ezeket szintén a földbe mélyeszti, hogy stabil maradjon a megerőltető kaparás során.

Egy-egy példány átlagosan mintegy 100 méteres járatrendszert készít a talajban, jellemzően a néhány centis és az 1 méteres mélységben.

A „pihenőszoba” akár 2 méter mélységben is lehet, s hogy pontosan hol, azt mi is földeríthetjük erdei-mezei barangolásunk során. Ehhez nem kell zaklatnunk a vakondot, csak meg kell néznünk, hogy a vakondtúrások között melyik a legnagyobb, ugyanis a legtöbb föld a pihenőszoba ásása során kerül a felszínre.

Nagyobb a haszon

A vakondok sok bosszúságot okozhatnak a kerttulajdonosoknak, hiszen túrásaik elcsúfíthatják az ápolt gyepeket, sőt az állatok a növények gyökereit is megsérthetik az ásások során. Gondot jelenthet még, hogy a vakondtúrások földje a betakarítás során beszennyezheti a terményt, a szálastakarmányt.

Mindez azonban elenyésző kár ahhoz a haszonhoz képest, melyet ezek a derék rovarevők a különféle lárvák, meztelencsigák és más gerinctelenek ritkításával végeznek. Nem beszélve arról, hogy nem egy leletre a vakondtúrások anyaga vezette a régészeket. A vakond védett állat, természetvédelmi értéke 25 ezer forint, ezért ha területünkön megjelenik, jelenlétét tűrnünk kell. De van megoldás arra, hogy a kertet ne „díszítsék” vakondtúrások: gyepesítés előtt úgynevezett vakondhálót helyezhetünk a talajba. Ha pedig a kerítés mentén függőlegesen kifeszítjük mintegy 80 centiméter mélységig, nagy valószínűséggel távolt tartjuk a vakondot.

A táplálék házhoz jön

Az alagutaknak igen nagy szerepe van a vakond táplálkozásában, ugyanis az azokba behulló giliszták és más gerinctelenek képezik étrendjének alapját. Ha a járatokban található eledel nem elegendő, följön a talaj felszínére, s az avarban keres táplálékot. A vakond nem alszik téli álmot, ennek ellenére a nagy fagyok idején nem ás, s ilyenkor általában az októberben–novemberben begyűjtött, mozgásképtelenné tett gilisztákkal táplálkozik. A tavasz közeledtével aztán megélénkülnek az állatok, a magányosan élő hímek és nőstények keresni kezdik egymást. Jellemzően a hímek indulnak társkeresőbe, s ilyenkor akár nagyobb távolságokat is megtesznek a föld felszínén.

Tudta-e?

Ha véletlenül az egyik vakond a másik járatába fúr, akkor mihamarabb igyekszik „jóvátenni a bűnt”, s az általa rossz helyre épített alagútszakaszt minél gyorsabban betömi.

Futnak és úsznak is

A hímek csak egy rövid időre, a párzásra találkoznak a nőstényekkel. Ez utóbbiak mintegy négyheti vemhesség után 2-7, de inkább 3-5 csupasz és vak utódot hoznak világra egy szőrrel jól kibélelt fészekben. A kölyköknek 14 napos korukra nő ki a szőrük, majd 3 hetesen kinyílik a szemük, s körülbelül egyhónapos korukig szopnak. Ekkorra már 60 gramm körüliek, képesek az önálló életre. Anyjuk általában öthetes korukban „teszi ki a szűrüket”, ilyenkor a föld felszínén haladva saját territórium foglalására indulnak. Eközben, bár a fiatalok is igen gyorsan futnak, sőt kiválóan úsznak is, nagy számban esnek ragadozók áldozatává.

Lakott területen kívül leggyakrabban a baglyok, a róka, a menyét és a görény, míg a lakott településeken a nyest, a kutya és a macska a legnagyobb vámszedője.

Azoknak a fiataloknak, melyeknek sikerül saját territóriumot foglalni, az élet már sokkal kevesebb veszéllyel jár. A vakond egyéves korában ivarérett, s a magyar vadonban legtöbbször 2-3 évig él. A vakond számára kedvező területen hektáronként legalább 3, de akár 20 egyed is elél, s a szomszédos állatok a föld alatt is tudnak egymással kommunikálni. Ha egy példány eltűnik a saját területéről, akkor a szomszédok néhány napon belül kiterjesztik „birtokaik” határát az eltűnt társukéra is. A hímek általában nagyobb területet birtokolnak. A szomszédok még véletlenül sem találkoznak egymással. A föld alatt is megérzik egymás közelségét, és rögvest igyekeznek minél hamarabb távolabbra kerülni.

Sok fejtörést okozott a természetbúvároknak, hogy vajon mikor aktívak a vakondok. A legújabb rádió-nyomkövetéses vizsgálatok alapján bebizonyosodott, hogy 3×4 órás aktív és ugyanennyi pihenőidőszakuk van, azonban párkeresés idején a hímek szinte éjjel-nappal mozognak, csak rövid időre térnek vissza járataikba szunyókálni.

Viszont szeptemberben és októberben a legtöbb állatnak naponta csupán két pihenő és két aktív időszaka van. Az utóbbiak általában napkeltekor kezdődnek, de hogy ezt hogy érzékeli az állat a föld mélyén, ma még nem teljesen tisztázott.