Eltűnőfélben a mezei nyulak

A mezei nyúl népessége a harmadára csökkent az 1960-as évek óta. Elterjedési területe mindinkább a délkelet-alföldi országrészekre szűkül. Ha ez a folyamat tovább tart, a törzsállomány sűrűsége két évtizeden belül az egész ország területén elérheti a 4 egyed/100 hektáros küszöbértéket, aminél a korábban meghatározott elvek szerint már föl kellene függeszteni a vadászatát.

Miért van kevesebb?

Az állomány csökkenése több okra is visszavezethető, közülük jó néhányra nincs ráhatása a vadgazdálkodóknak. Így például az élőhelyvesztésre, az intenzív mezőgazdaság terjedésére, a nagytáblák kialakulására, a lakott területek terjeszkedésére és a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére, melyeknél az állatok érdekeit egyáltalán nem, vagy csak csekély mértékben veszik figyelembe. De a vadgazdálkodók sem használnak ki minden lehetőséget az állomány felszaporítása érdekében. A gond nem hazai sajátosság, Nyugat-Európában már régebben kialakult a „mezei-nyúl-ínség”.

A csökkenésnek jellemzően három fő okát szokták említeni: az élőhelyromlást, a hibás gazdálkodást, és leggyakrabban a ragadozók okozta veszteséget.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy ha a mezei nyúl számára kedvezőbb területeken eltávolítják a rókaállomány szaporulatát, a mezei nyúl egyedszáma megkétszerezhető. Másutt viszont nem emelkedik ilyen látványosan a számuk. Sőt, ahol az első évben megduplázódott a mezei nyúl állománya a hatékony ragadozógyérítésnek köszönhetően, a második évben nincs számottevő növekedés. Ugyanakkor a szomszédos területeken, ahol kevésbé gyérítették a ragadozókat, szintén növekszik a nyulak száma, tehát mindenképp pozitív hatással jár a beavatkozás.

Élőhelyi hatások

A kutatások egyúttal azt is bebizonyították, hogy nem elsősorban a ragadozók felszaporodása miatt gyérül drasztikusan a nyulak egyedszáma. Az élőhelyi hatások erősebbek. Az utóbbi évtizedekben gyakori időjárási szélsőségek, az aszályos és túlságosan csapadékos időszakok, a belvíz, a szokatlanul meleg telek vagy éppen a kései fagyok és havazás, mind jelentősen megváltoztathatják a mezei nyúl állományát.

Így az állományváltozásokra olykor csak késéssel reagálnak a vadgazdák. Egy-egy állomány csökkenésében szerepet játszhat a túlzott vadászat mellett a decemberi élőnyúlbefogás, mellyel elsősorban olasz és francia igényeket elégítenek ki.

Mi a megoldás?

Sok szakembernek az a véleménye, hogy a magyarországi állomány megőrzéséhez az élőhelyfejlesztés a legfontosabb. Ha ez nem történik meg, úgy semmiféle tartós állománynövekedést nem lehet elérni. Ez a tény vezetett el nagy európai uniós programok elindításához. Dr. Szemethy László a Szent István Egyetemen dolgozó kollégáival értékelte a mezei nyúl élőhelyét érintő célprogramok eredményességét. Bebizonyították, hogy hatásukra egyes területeken növekedett az állomány, ám gyakorta az intenzív beavatkozások ellenére is csökkent.

A részletes terepi felmérések idővel rámutattak az eredménytelenség hátterére is.

Emellett a nyulak számára alkalmas élőhelyeket sem határolták dús vegetációjú szegélyek. A helyzetet súlyosbította, hogy a nyulak számára kedvező területek között gyakran nem volt megfelelő kapcsolat. Tehát bebizonyosodott, hogy a mezei nyúl állományának élőhelyfejlesztését gyakorta nem a faj igényeinek megfelelően végezték.

Ezért is indultak kutatások a szak- tárca támogatásával, amelyek során a legkorszerűbb eszközök (GPS- és SMS-technológia) segítségével próbálnak minél többet megtudni a szakemberek a mezei nyúlról. Azt már korábban is tudták, hogy a mezei nyúl a változatos táplálékot szereti, s még a mezőgazdasági területeken sem elsősorban a kultúrnövényeket fogyasztja. A természetes vagy ahhoz közeli élőhelytípusokban, a szegélyekben, tanyahelyek környékén lelhetők fel kedvelt növényfajai. A búvóhelyek viszont jellemzően nem a jó táplálkozóhelyek környékén találhatók, így a nyulak naponta többször is megteszik az utat közöttük.

Ahhoz, hogy a mezei nyúl állománya bővüljön, akár sövénytelepítéssel is fejleszteni kell élőhelyét. Az is fontos, hogy az erdőt, mezőt járók a kijelölt útvonalakon közlekedjenek, s mindig vegyék figyelembe a vad érdekeit, életritmusát.