A 16-17 centiméter hosszú, 32-48 grammos jégmadár szárnyfesztávolsága 24-26 centiméter. Zömök felépítésű, feje aránylag nagy; hegyes, tőr alakú csőre mintegy 4 centiméteres. Szárnya, lába és farka rövid. Különös testfelépítése teljes mértékben életmódjához alkalmazkodott, és bár azt gondolhatnánk, hogy színpompás tollazata magára vonja környezete figyelmét, az is a fennmaradását szolgálja.
„Vakon” zsákmányol
Észak-Afrikában, Európában szinte mindenütt, Ázsiában egészen Szahalinig, sőt a Salamon-szigetekig elterjedt a jégmadár. Kialakulása jól nyomon követhető, s egyértelműsíthető, hogy a faj bölcsője az indonéz szigetvilág esőerdeiben ringott. A világon összesen 86 különféle jégmadárfaj fordul elő, és legelterjedtebb, a nálunk is honos közönséges jégmadárnak is kilenc alfaja ismeretes. A hazánkban élő legközelebbi rokona a szalakóta, a gyurgyalag és a búbosbanka.
A jégmadár gyönyörű színezete már hosszú évezredek óta foglalkoztatja az embereket. Hazánkban több népies neve ismeretes: például a Balaton-vidékén halászmadárnak, míg a gemenci rengetegben vízikirálynak hívják. Ezek az elnevezések arra utalnak, hogy ez a madár leginkább apróbb halakkal csillapítja étvágyát. Leggyakrabban 4-6 centiméteres halakra vadászik, de olykor-olykor a tíz centiméterest is megfogja. Jellemzően vízparti fák vagy bokrok ágáról kémleli hosszan a vízfelszínt, onnan csap le hihetetlen sebességgel áldozatára.
Emiatt nem lát, ám szeme különös felépítésének köszönhetően már előzetesen milliméteres pontossággal beméri a leendő zsákmány távolságát, és azt „vakon” is elkapja késpenge élességű, tőrszerű csőrével. Amikor becsapódik a vízbe, szárnyát összezárva, farkát kitárva ragadja meg a halat. Utána szárnyával gyorsan fékez, testével felfelé fordul, és kirepül a vízből. Általában ugyanarra a helyre száll vissza, ahonnan lecsapott. A zsákmányt a fejénél ragadja meg, ha azonban a fiókáinak viszi, akkor a farkánál fogja, és fejjel előre engedi az egyik fióka csőrébe, hogy az könnyebben lenyelhesse.
Az utóbbi években bebizonyosodott, hogy hazánkban a jégmadarak táplálékának egyötödét különféle ízeltlábúak teszik ki, melyeket leggyakrabban szintén a vízből zsákmányolják.
Üregekben költenek
A jégmadár általában évente kétszer költ, a hímek választják ki a homokos, agyagos, vagy éppen löszös partfalban, bányák oldalában azt a helyet, ahol a 0,5-1 méter hosszú járatot kivájják. Előszeretettel építi fészkét vizek közelébe, ám ha nem talál megfelelő területet, akár az erdők mélyén is kialakítja különös költőüregét.
A költőüreg leendő bejárata előtt a jégmadarak szárnyukkal szitálnak, és csőrükkel „csákányozni” kezdenek. Idővel a tojó beáll segíteni párjának, ő is részt vesz az építkezésben. Nagyobb mélységben a csőrükkel kitermelt földet lábukkal hátrább kaparják, majd farkukkal, mint egy tolólappal, kitolják. Hogy hatékony legyen ez a munka, ujjaik a tövüknél összenőttek, így képesek szó szerint ásni. A járat végén nagyobb üreget létesítenek, abban a tojó közvetlenül az aljzatra rakja 5-6 (akár 4-11) fehér tojását. A két nem felváltva kotlik, bár a hím kevesebbet, és leginkább éjjel.
A halszálkákat, rovarok kitinpáncélját köpetként kiöklendezik, s ezzel bélelik a költőüreget a gömbölyű fehér tojások alatt. A fiókák 19-21 nap alatt kikelnek, majd fölcseperedve 3-4 hetes korukban hagyják el a fészket. Az utódok folyékony ürüléke igencsak összeszennyezi az üreget, így az öreg madarak az etetések után először alaposan megfürdenek. A költőüreg bejárata mindig kissé kifelé lejt, hogy az ürülék kicsoroghasson.
Tudta-e?Hajdanán a jégmadárhoz különféle hiedelmek, babonák kapcsolódtak. Volt olyan vidék, ahol kiszárított tetemével próbálták megóvni a házat a villámcsapástól, máshol a madarak színes tollaival igyekeztek molyt űzni. |
Többségük nem költözik
A jégmadarak nem nevezhetők a hűség szimbólumának. A második, jellemzően nyár közepi költéskor a hímek többnyire már más tojóval állnak össze. Ha tehetik, tavasszal nem készítenek új fészket, hanem az előző évit veszik igénybe, de másodszorra már minden esetben új építésű járatot használnak. A kirepült fiatalok hamar önállósulnak, néhány nap után oly jól vadásznak, hogy nincs tovább szükségük szüleik gondoskodására, elhagyják azok területét, s hosszabb-rövidebb kóborlásba kezdenek.
A tavasz beköszöntével viszont az átmenetileg délebbre költözött példányok is visszatérnek hazánkba, és szaporulatuk ellensúlyozhatja a téli veszteséget. Ősszel érkeznek hozzánk északról lehúzódó madarak is, megfigyeltek már Finnországban és a Baltikumban gyűrűzött példányt is. Délen legtávolabb Szicíliában fogtak magyar gyűrűs jégmadarat, de a kóborló fiatalok feltételezhetően eljutnak egészen a Nílus deltájáig.
A kemény tél miatt hazánkban a legöregebb eddig visszafogott példány mindössze 3 éves volt, amíg Belgiumban 18 éves egyedet is fogtak, mert ott a vízfelületek jórészt télen sem fagynak be. A faj hazai állományát 1000-1500 párra becsülik.
A jégmadarat sokszor előbb halljuk, minthogy meglátnánk. Hangja igen jellegzetes, egyszerű, nem túl hangos, éles fütyülés, melyet alább meghallgathatnak: