Kétségtelen, hogy az erdőn való tartózkodás hordoz magában bizonyos veszélyeket.
Gyakoriságukat tekintve a fizikai sérülések, az eltévedés kellemetlenségei megelőzik az állatok okozta gondokat.
Ez utóbbiak kapcsán pedig szerintem a veszély mértékét a legtöbb erdőjáró a megérzései és nem a természeti tények alapján állítja be. A szóbeszéd, a bulváros hírek – a medve esetében például a székely góbéságok –, mind fölülírják a hazai valóságot.
Néhány éve a Gyöngyösön tartott medvefórumon volt szerencsém hallani egy felvidéki szakembert, aki bő tíz éve vizsgálta Európa legnagyobb testű ragadozójának szokásait. E hosszú időszak alatt mindössze két alkalommal látott egy-egy rövid pillanatra medvét. Persze, az erdélyi, erősen felduzzadt medveállomány okoz problémákat.
Hasonló a helyzet a bükki farkasokkal is. Alapvetően kerülik az embereket, és érkezésünket hallva megijednek, még ha a közelben tartózkodtak is.
Az erdei kirándulások kapcsán a nagyragadozóknál én sokkal veszélyesebbnek tartom a jóval kisebb, soklábú lényeket. Az ízeltlábúak több faja nagyságrendileg több kellemetlenséget okozhat nekünk, és ezzel megkeserítheti erdei élményeinket.
A kullancsok terjesztette betegségekről, a darazsak agresszív támadásairól már szinte mindenki hallott.
Ha azonban tudjuk, hogyan tartsuk távol őket magunktól, illetve felkészülünk az esetleges szúrások orvoslására, akkor felszabadultan élvezhetjük a természet szépségét. Legyünk körültekintőek és tájékozódjunk, mielőtt útnak indulunk, a futótűzként terjedő, gyakran túlzó híreket pedig kezeljük a maguk helyén.
Dudás Béla
Egererdő Zrt
