Oldal 1/1
A klímaváltozás mellett a biológiai inváziók jelentik a legnagyobb kihívást erdeinkre nézve. Nekünk, erdészeknek hadakoznunk kell a már megjelent inváziós, azaz tömegesen elterjedt idegenhonos fajokkal, ugyanakkor fel kell készülnünk újabbakra is.
A Madas László Erdészeti Erdei Iskolában az időszámítás 1988-ban kezdődött. Abban az évben nyitotta meg kapuit az iskola központja, az Erdei Művelődés Háza.
A mesekönyvek lapjain szorgoskodó, bájos hangyácskákról alkotott pozitív megítélésünk pillanatok alatt szertefoszlik a kenyeres doboz felé masírozó vagy a mézes csuporba fulladt hangyahadak láttán. Kár vitatni, a lakásokban okkal népszerűtlenek a hangyák. Más a helyzet az erdőben, ahol nemcsak jó helyen vannak, de számos nélkülözhetetlen ökológiai szerepet is betöltenek.
Világszerte csaknem 15 ezer fajával a bogarak rendjének nyolcadik legnépesebb családja a díszbogaraké (Buprestidae). A fajok túlnyomó többsége a trópusokon él, és a mérsékelt övi fajok jelentős része is leginkább a meleg, napsütötte élőhelyeket kedveli. Számos fajuk védett, ugyanakkor olyanok is akadnak közöttük, amik érzékeny károk okozására is képesek.
Kaán Károly-emlékérmes erdőmérnök, kiváló erdészeti növényvédelmi szakmérnök, szerető édesapa és nagypapa, melegszívű barát, tanító, akire mindig számíthatnak a kollégái és a családja.
Sok éve választunk év élőlényét több kategóriában. Az állatok közül általában az egyes rendszertani osztályok három fajára voksolhatunk. A versenyt meghirdető egyesületek és társaságok célja, hogy minél többen megismerjék ezeket a fajokat, képet kapjanak élőhelyükről, táplálkozásukról, ökológiában betöltött szerepükről, megtudják, hogy mit tehetnek a védelmükben.
Ha magunk elé képzelünk egy erdőt, sokunknak a lombokon átszűrődő napfény jut eszünkbe, a friss levegő, a madárcsicsergés. Körülöttünk sorakoznak a terebélyes koronájú, vastag törzsű lombos fák, és ebbe az idilli környezetbe nem is látjuk bele a kidőlt, korhadó, gombákkal borított törzseket, pedig azok is fontos részei az erdei életközösségnek.
A világkereskedelem napjainkra hihetetlenül kiterjedt és felgyorsult. Az év minden percében repülők, vasúti szerelvények és óriás tengerjáró hajók szállítják az árut a világ legkülönbözőbb pontjaira. A globális áruforgalomnak a nyilvánvaló előnyei mellett bőven vannak „mellékhatásai” is, például az idegenhonos növénykárosítók behurcolása, terjesztése.
Amíg a cserebogárról sokaknak Petőfi Sándor címbeni verssora jut eszébe, mi, erdészek elsősorban a kártevőre gondolunk. Számos faja közül ugyanis a májusi és az erdei cserebogár tetemes károkat okoz az erdősítésekben is.
Tavaly nyáron sorozatos medveészlelés tartotta izgalomban a közvéleményt. A legtöbb hír az észak-magyarországi régióból érkezett; ezek után nem csoda, hogy több mátrai túrát tervező csoport érdeklődött nálunk a valós veszélyt illetően. Néhány esetben el is maradt a hegyvidéki kirándulás.
Egy fotós, egy kép, egy történet sorozatunk következő részében egy igazi csodabogarat, Csóka György erdőmérnököt mutatjuk be, aki entomológus és emellett mániákus rovarfotós.
Hazánk erdeinek mintegy felét kezeli a 22 állami erdészeti részvénytársaság, szerte az országban, a legkülönfélébb földrajzi adottságok, kihívások közt. Munkatársai nemcsak az erdő jó gazdái, hanem elkötelezett természetvédők és a közjólét szolgálói is egyben, akik nap mint nap azon munkálkodnak, hogy területükön összehangolják az erdő eme hármas rendeltetését.
