A nyerteseket már év végén kihirdették, most négyet mutatunk be közülük.
Elsőként a Magyar Madártani Egyesület (MME) indította el programját – 1979-től hirdetik ki Az Év madarát a beérkezett szavazatok alapján. A 2022-es kiíráson a kékbegy, a vörös gém és a zöld küllő mellett tehették le a szavazók voksukat, végül 41 százalékkal az utóbbi nyert.
A zöld küllő (Picus viridis) a harkályfélékhez tartozik, elsősorban ligetes vagy ártéri erdőkben, városi parkokban, kertekben él, a zárt állományokat elkerüli. A 180-200 grammos madár testhossza 32 centiméter, szárnyfesztávolsága 41 centiméter, csőre 4,5 centiméter hosszú. Tollazata a hátán zöldes-sárgás, hasa és begye világos. A tojó fekete „bajszáról” ismerhető fel, a hímek bajszán piros sáv húzódik. Mindkét nem fejtetőjét piros tollak fedik. A zöld küllő hangja messze csengő, éles, csökkenő hangmagasságú „kacagás”.
Ez idő tájt egészen mély járatokat készít a hangyabolyokba, megdermedt hangyák után kutat. A zöld küllő nem vonuló madár, de a hideg időszakban elhagyja költőterületét, főleg a szőlőkben, gyümölcsösökben és a fiatal erdőkben figyelhetők meg egyes példányai.
A párok közösen alakítják ki elliptikus röpnyílású fészekodúikat 2-18 méteres magasságban, ehhez korhadt fát, kiszáradt, vastag ágat keresnek. A fészket a vésésből visszamaradt faforgáccsal bélelik. A tojók rendszerint április második felében 5-6, esetleg 7 tojást raknak. A kisebb fiókákat ritkábban, a kirepülés előttieket már 6-12 percenként etetik, és utána is még kb. két hétig táplálják őket a szülők, majd a család szétszóródik. A legidősebb gyűrűzött példány több mint 15 évig élt.
A zöld küllő hazai fészkelő állománya 15-17 ezer párra tehető, és folyamatosan növekszik. Bár a zöld küllő nem fenyegetett faj, Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.
A hazai herpetofauna megismertetését célzó programját 2012-ben indította a Magyar Madártani Egyesület, azóta évente váltakozva egy-egy hüllő- vagy kétéltűfajra irányítják a figyelmet. Ennél a csoportnál nincs szavazás, a szervezet Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya idén az alföldi pusztákhoz kötődő homoki gyíkot választotta Az Év hüllőjének, hangsúlyozva, hogy ez a faj csak élő- helyeinek tervszerű védelmével és kezelésével őrizhető meg.
A zöld sávot mindkét oldalon barna, a szélein csipkézett, a testoldal felső részét is magában foglaló sáv határolja.
A homoki gyík a Balkán-félszigeten, az alsó Duna mentén, a Fekete-tengert övező síkságokon gyakoribb, ettől elszigetelődtek a magyarországi populációk. Hazánkban az Alföld homokpuszta-gyepein fordul elő, de szinte minden homokháton találkozhatunk velük, ahol megmaradtak a természetes gyepek.
Kifejezetten jól viseli a magas hőmérsékletet, leszámítva a legforróbb kora délutáni órákat. Apró gerinctelenekkel táplálkozik, majd portyázás után jól lakottan visszahúzódik földalatti üregébe. Az október végén kezdődő téli hibernációból március elején, közepén jön elő, párzása áprilisban kezdődik. A nőstények 2-6 tojást raknak fűcsomók, zsombékok alá.
Az apró termetű fiatalok július végétől kelnek ki. Mint minden hüllő és kétéltű Magyarországon, a homoki gyík is védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.
A Magyar Haltani Társaság a bodorkát, a széles durbincsot és a bagolykeszeget indította a 2022 hala címért. A természet- és halkedvelők online szavazófelületen leadott voksai alapján a bodorka lett a győztes.
Viszonylag kisebb termetű, 15-20 centiméteres bodorkát a halakat kevésbé ismerők is könnyedén azonosíthatják a narancssárgás-vöröses szemgyűrűjéről, valamint a hasonló színekben pompázó alsó úszóiról. Szája csúcsba nyílik, hát- és hasúszója egyvonalban ered, így biztosan elkülöníthető a hasonló megjelenésű vörösszárnyú keszegtől. Ívási időszakban főleg a hínárnövényzet nyújtotta biztonságos helyeket keresi. Főként férgekkel, rákokkal és rovarlárvákkal táplálkozik. Hegyvidéki patakjaink, valamint gyors áramlású vízfolyásaink kivételével szinte mindenhol előfordul viszonylag nagyobb egyedszámban, ebből adódóan ragadozóhalaink kedvelt tápláléka.
Az Év rovara programját a Magyar Rovartani Társaság hirdette meg a rovarok védelmében. Ezúttal a fűrészlábú szöcske, az óriás tőrösdarázs és az óriás énekeskabóca közül választhattak a szavazók, és a legtöbb voksot a kabócák alrendjének legnagyobb képviselője kapta.
A közép-európai énekeskabóca testhossza zárt szárnyakkal 38-44 mm, szárnyfesztávolsága 75-85 mm. Az állat teste sötétbarnás színű, a fej, az előtor és a lábak mintázata, valamint a tor és potrohízek szegélyei barnásvörösek. Az óriás énekeskabóca jelenlétét elárulja a hímek éneke, amelyet potrohuk tövénél található páros membránokkal keltenek.
A kiadott hang hullámhossza és frekvenciája a fajra jellemző, így bioakusztikai módszerekkel határozásra is alkalmas.
Szúró-szívó szájszervükkel első sorban növényi nedveket szívogatnak. Lárváik fák gyökerei közt fejlődnek éveken át. A rekorder az észak-amerikai tizenhétéves kabóca, amelynek lárvája nevéhez hűen 17 éven át fejlődik. A fejlődés végeztével a lárva kiássa magát a felszínre, majd átvedlik kifejlett rovarrá. A faj elterjedési területe lefedi szinte egész Dél-Európát, keleten Iránig, északon Közép-Európáig terjed. Meleg, száraz hegyvidéki területeken él. Hazánkban legnagyobb számban a Balaton-felvidéken és a Budai-hegységben fordul elő. Természetvédelmi oltalom alatt áll, természetvédelmi értéke 5000 forint.
Fotók: Farkas Magdolna, Harka Ákos, Lénárt János
