Lapszemle

Örökérvényű gondolatok – Környezeti nevelés 35 éve

A Madas László Erdészeti Erdei Iskolában az időszámítás 1988-ban kezdődött. Abban az évben nyitotta meg kapuit az iskola központja, az Erdei Művelődés Háza.

A környezeti nevelés azóta is töretlen az iskolában, és bár a 35 év alatt a technika sokat fejlődött, és kényelmesebb körülmények fogadják a gyerekeket, a névadónk, Madas László által lefektetett alapelveket ma is követjük.

A Makovecz Imre által tervezett, különleges hangulatú Erdei Művelődés Házában gyermekek százezrei ismerhették meg a gyógynövények titkait, készítettek mesterséges fészekodúkat, és álltak sorba a mikroszkópoknál a természet apró rejtelmei után kutatva.

Izgalommal várták, hogy a fotólaborban mikor jelenik meg az előhívó folyadékba mártott papíron az a kép, melyet néhány órával korábban az erdőn-mezőn készítettek. Esős napokon halkan zümmögött a diavetítő, a gyerekek csendben figyelték Szentendrey Géza előadását a pilisi madárvédelemről. Az eső akkor nem volt akadály, csak öltözet kérdése. Ha esett, ha fújt, vasárnaponként háromórás természetismereti sétán és háromórás geológiai túrán hallgatták a gyerekek Janata Károly, Sánta Antal, Simó Gáspár, Füri András és még sok más szakember meséit a növényekről, állatokról, kőzetekről.

Csütörtökönként egésznapos túrára mentünk, majd este a gyermekek elhelyezkedtek a katonai sátrakban felállított ágyaikba, és az erdő éjszakai hangjait hallgatva tértek nyugovóra.

A 21. század elején a programok színesebbek lettek. Schaub Gáborné, azaz Kata keze nyomán az Erdei Művelődés Háza letisztult, egyszerű belső terébe manók, tündérek költöztek, és számos gyerekalkotás is színesíti a termeket. Kézzel fogható lett a mesevilág, hiszen Katával nyolc mesekönyvet, ismeretterjesztő kiadványt készítettünk manókról, hollóról, vaddisznókról, sőt egyedi növényhatározónk segítségével sok gyerek már önállóan igazodik el a növények bonyolult rendszerében.

Az addig „holtszezonnak” nevezett késő őszi, téli, kora tavaszi időszakban is folyamatos gyermekzsivaj töltötte be a házat.

Régi, feledésbe merült népi hagyományok születtek újjá erdei ünnepeinken, készültek a sütemények, a kézműves ajándékok, és a gyerekek megismerték a pihenő, alvó természet arcát. Régi szakvezetőink azóta sem hagytak magunkra. Bár Bergmann Paja bácsi, Sztrapek Erzsi néni, Kiss Balázs bácsi már nyugdíjasok, azóta is aktív tagjai szakvezetői csapatunknak, nélkülük nem erdei iskola az erdei iskola.

A múltról írtam múlt időben. De az erdei iskola jelene is töretlen, noha a sátrakat faházak váltották le, a fényképezőgép helyett mobiltelefonnal örökítik meg élményeiket a gyerekek, és fiatal erdészek is bekapcsolódtak a munkába. Fenyvesi Luca és Kiss Balázs évente legalább tízezer gyermeket vezetett be az erdészmunka rejtelmeibe.

Ha 1988-ban kezdődött itt az időszámítás, akkor felmerülhet a kérdés: volt-e környezeti nevelés Visegrádon az időszámítás előtt? Dr. Madas László gondoskodott arról már a ’60-as évek végén, hogy legyen.

Örökérvényű gondolatai, ötletei, tervei megvalósultak, és 1979-ben megnyitotta kapuit a gyermekek előtt az ország első természetvédelmi tábora, a Jurta tábor. Laci bácsi jó tanácsait azóta is követjük, mindig vissza-visszatekintünk a múltba, és még ma is irányadónak tartjuk az egykori Jurta tábor környezeti nevelési programját, mert elődeink olyan erős alapokra építették a környezeti nevelést a Pilisi Parkerdőben, melyből a 21. század gyermeke is táplálkozhat.

Békefi Andrásné
erdeiiskola-vezető
Madas László Erdészeti Erdei Iskola

Forrás: A Mi Erdőnk