A díszbogarak feje rövid és széles, szárny- fedőik megnyúltak. Sok fajuk fémes színezetű, árnyalatuk az őket szemlélő látószögétől függően változik. Ez a feltűnő színezet a ragadozók figyelmeztetését, illetve elriasztását szolgálja.
A Magyarországon honos 119 díszbogárfaj mérete 1,5-32 milliméter közötti, de nagyobb részük 10 milliméternél kisebb. Többségük élő vagy elhalt fában fejlődik, de vannak közöttük levélaknázók is.
A 8-14 milliméteres védett Arias-díszbogarat először az 1970-es évek ben a Balaton-felvidéken találták meg, később a Cserhátban és Fót környékén is tapasztalták jelenlétét. Molyhos tölgyesekhez kötődik, lárvái karvastagságú ágakban fejlődnek és ott is bábozódnak. A kifejlett bogarak tavasszal, napsütéses időben rajzanak, szem elé azonban ritkán kerülnek, mert többnyire a koronában tartózkodnak.
Termetesebb (10-27 mm) faj a tükrös díszbogár. Lárvái kökény és különféle gyümölcsfák gyökereiben 3-5 évig fejlődnek. Az 1950-es évek óta határozottan megritkult, ma már védett.
Lárvái 3-6 évig fejlődnek elhalt erdei- és feketefenyő fájában, tuskóiban vagy gyökereiben.
Az elterjedt sárgafoltos díszbogár lárvái a sajmeggy és a szilva részben élő, részben elhalt fájában fejlődnek. Május–júniusban a tápnövényein láthatjuk.
Az apró (3-3,5 mm) fűz-vájárdíszbogár a levelekben fejlődő kisebbség egyik képviselője. Csontszínű, fényes lárvája különböző lombos fák (füzek, nyárak, hársak, szilek) leveleiben aknáz.
Az egész országban elterjedt kétpettyes karcsúdíszbogár lárvái a tölgyek kérge alatt fejlődnek. Általában lombrágó hernyók tömeges fellépése után, vagy aszályos időszakokat követően jelennek meg nagy számban.
A kifejlett bogarakat a nyár elején, erdőszélen pusztuló vagy már elhalt fákon, illetve napsütötte erdőszéli farakásokon láthatjuk nagyobb mértékben. Az új évezred első éveiben a zöld karcsúdíszbogár okozott nagy riadalmat. Lárvája kígyózó járatokat rág a kéreg alatt, tömeges jelenlétekor a fa gyorsan elpusztulhat. A súlyosan aszályos időszakban megbontott, idős zalai bükkösökben okozott komoly károkat.
A kifejezetten „csinos”, mediterrán elterjedésű boróka-tarkadíszbogár 1999-es, első magyarországi észlelése (Barcsi-ősborókás) szenzációnak számított, így védetté nyilvánították. Az egykoron ritkaságnak számító faj ma már az egyik legveszélyesebb dísznövénykártevő. A boróka mellett ugyanis a tuják is tápnövényei. Ezeket akár tömegesen is pusztítja.
Amikor kártételei nyilvánvalóvá váltak, lekerült a védett fajok listájáról. Az önerős terjeszkedésnél vélhetően jelentősebb hatású volt, hogy a Nyugat-Európából (ahová valószínűleg a mediterrán területekről hurcolták be) érkező örökzöld szállítmányokkal az ország számos részébe eljutott.
Eredeti hazája az orosz Távol-Kelet, Kína és Korea. Az ottani kőriseken nem okoz gondot. 2002-ben az USA-ban és Kanadában is megjelent. Az azt követő két évtizedben tömeges kőrispusztulást, ezzel csillagászati összegű károkat idézett elő. Kisebb távolságokra önerőből, messzebbre a fertőzött fa- anyag szállításával terjed. Magyarországi megjelenésére is fel kell készülnünk.
|
Előrejelzés csapdázássalCsóka György
SOE ERTI Erdővédelmi Osztály
