
HÍVATLAN VENDÉG ERDEINKBEN
Az utóbbi években sokat hallunk a hazai élővilágot is fenyegető invazív növény- és állatfajokról.
Oldal 1/1
Az utóbbi években sokat hallunk a hazai élővilágot is fenyegető invazív növény- és állatfajokról.
Ősszel igazi színkavalkád várja a kirándulókat az erdőben, ám a szemet gyönyörködtető, lábunk alatt ropogó sárgáspiros levélpaplan nemcsak szép, hanem nagyon hasznos is.
A klímaváltozás mellett a biológiai inváziók jelentik a legnagyobb kihívást erdeinkre nézve. Nekünk, erdészeknek hadakoznunk kell a már megjelent inváziós, azaz tömegesen elterjedt idegenhonos fajokkal, ugyanakkor fel kell készülnünk újabbakra is.
Ahogy az év során haladunk az időben, úgy lesz egyre színesebb az erdő, mező, és lassan megérkeznek a hazai madárvilág legszebbjei is. A búbosbankák már március végétől elkápráztatnak bennünket, ...
Emlékeznek gyerekkorunk kaleidoszkópjára, amivel ha fénybe néztünk, a színes üvegszilánkok tükörképe csodás világokat varázsolt? Kedves játékomat idézte föl a találkozás Balogh Eszter üvegművessel.
A Madas László Erdészeti Erdei Iskolában az időszámítás 1988-ban kezdődött. Abban az évben nyitotta meg kapuit az iskola központja, az Erdei Művelődés Háza.
A mesekönyvek lapjain szorgoskodó, bájos hangyácskákról alkotott pozitív megítélésünk pillanatok alatt szertefoszlik a kenyeres doboz felé masírozó vagy a mézes csuporba fulladt hangyahadak láttán. Kár vitatni, a lakásokban okkal népszerűtlenek a hangyák. Más a helyzet az erdőben, ahol nemcsak jó helyen vannak, de számos nélkülözhetetlen ökológiai szerepet is betöltenek.
Világszerte csaknem 15 ezer fajával a bogarak rendjének nyolcadik legnépesebb családja a díszbogaraké (Buprestidae). A fajok túlnyomó többsége a trópusokon él, és a mérsékelt övi fajok jelentős része is leginkább a meleg, napsütötte élőhelyeket kedveli. Számos fajuk védett, ugyanakkor olyanok is akadnak közöttük, amik érzékeny károk okozására is képesek.
Kaán Károly-emlékérmes erdőmérnök, kiváló erdészeti növényvédelmi szakmérnök, szerető édesapa és nagypapa, melegszívű barát, tanító, akire mindig számíthatnak a kollégái és a családja.
Sok éve választunk év élőlényét több kategóriában. Az állatok közül általában az egyes rendszertani osztályok három fajára voksolhatunk. A versenyt meghirdető egyesületek és társaságok célja, hogy minél többen megismerjék ezeket a fajokat, képet kapjanak élőhelyükről, táplálkozásukról, ökológiában betöltött szerepükről, megtudják, hogy mit tehetnek a védelmükben.
Ha magunk elé képzelünk egy erdőt, sokunknak a lombokon átszűrődő napfény jut eszünkbe, a friss levegő, a madárcsicsergés. Körülöttünk sorakoznak a terebélyes koronájú, vastag törzsű lombos fák, és ebbe az idilli környezetbe nem is látjuk bele a kidőlt, korhadó, gombákkal borított törzseket, pedig azok is fontos részei az erdei életközösségnek.
A világkereskedelem napjainkra hihetetlenül kiterjedt és felgyorsult. Az év minden percében repülők, vasúti szerelvények és óriás tengerjáró hajók szállítják az árut a világ legkülönbözőbb pontjaira. A globális áruforgalomnak a nyilvánvaló előnyei mellett bőven vannak „mellékhatásai” is, például az idegenhonos növénykárosítók behurcolása, terjesztése.
Amíg a cserebogárról sokaknak Petőfi Sándor címbeni verssora jut eszébe, mi, erdészek elsősorban a kártevőre gondolunk. Számos faja közül ugyanis a májusi és az erdei cserebogár tetemes károkat okoz az erdősítésekben is.
Tavaly nyáron sorozatos medveészlelés tartotta izgalomban a közvéleményt. A legtöbb hír az észak-magyarországi régióból érkezett; ezek után nem csoda, hogy több mátrai túrát tervező csoport érdeklődött nálunk a valós veszélyt illetően. Néhány esetben el is maradt a hegyvidéki kirándulás.
Egy fotós, egy kép, egy történet sorozatunk következő részében egy igazi csodabogarat, Csóka György erdőmérnököt mutatjuk be, aki entomológus és emellett mániákus rovarfotós.