Oldal 8/8
Ahogyan sorozatunk korábbi részében már említettük, a selmeci diákhagyományok részben az úgynevezett régi céhes hagyományokból eredeztethetők. A céhek rendszeresen tartottak mulatós esteket, amelyek általában nagy lakomával kezdődtek. A szűkös anyagiakkal rendelkező diákok ez utóbbiból csak az italozás szokását tartották meg, s legföljebb pogácsát vagy hagymás zsíroskenyeret fogyasztottak.
Karácsonykor sok lakás éke a feldíszített fenyő- fa: lehet kicsi, asztalra állítható vagy több méter magas óriás, mutatós tartóba illesztett vágott, földlabdás vagy konténeres. És vannak, akik ragaszkodnak a műfenyőhöz.
„Amely diák Jénából asszony nélkül, Lipcséből veretlenül, Wittenbergából ép bőrrel, Selmecről pedig a Bursch-nóták nélkül kerül vissza szülőföldjére, az a legszánalomraméltóbb teremtménye az Istennek.” Ez a régi selmeci szentencia jól kifejezi, hogy a diákdalok mennyire fontosak voltak az akadémisták életében, s ez a tény a mai napig sem vesztett jelentőségéből.
Az egységes megjelenés, mint az egyenruha viselése erősíti a csoportszellemet, a belső összetartást és az önfegyelmet. A legismertebb egyenruha a katonai uniformis, de az állam egyéb hatalmi egységeinek tagjai (rendőrök, vasutasok, tengerészek, légitársaságok) is azt viselnek, rendszerint kék alapszínben.
Lágy vonalvezetésűek, mintákkal tarkítottak s kacskaringósak, éppúgy, ahogyan a fák ágai – jellemezte az általa készített ékszereket Eördögh Katalin ötvösmester. Az ősi, ám mostanra egyre kevesebbek által ismert foglalkozás képviselője szenvedélyes vadász, amit a műhelyéből kikerült darabok is bizonyítanak.
Nem csak magas termetével tűnik ki a tömegből, észjárásával, több mint fél évszázados szakmai tapasztalatával, énekes kedvével, jóízű humorával a mai napig meghatározó tagja az erdész közösségeknek Schmotzer András.
Tavaly 27 vallási vonatkozású erdei emlékhely és annak környezete újulhatott meg a Mecsekerdő Zrt. által kezelt területeken. Az egyes helyszínek és a hozzájuk kapcsolódó információk online böngészhetők, de a téma iránti fokozott érdeklődésre való tekintettel a tartalom zsebfüzet formájában is megjelent.
Miután a beiratkozott hallgatók túljutottak a balekhét meglepetésein és megpróbáltatásain, a Firmák segítségével bepillantást nyertek a selmeci diákhagyományokba, megkezdődik számukra a tanrendi oktatás. Ezzel párhuzamosan azonban 6-8 héten keresztül folytatódik a balekoktatás is, mert van még mit tanulnia a leendő baleknak! A selmeci hagyományokat bemutató sorozatunk 5. részében ezt foglaljuk össze.
Diáknak lenni a középkorban társadalmi rangot jelentett, s ez volt az indítéka a diákélet kezdetén lezajló sok és változatos szertartásnak. Ennek egyik eleme a leendő balekok (pogányok) fogadása, az akadémiai-főiskolai-egyetemi létbe való bevezetése. A pogányok és Firmák első találkozása, ismerkedése az úgynevezett balekhéten történt.
A. J. Krickel osztrák utazó Selmecen tett látogatása után 1831-ben a következőket írta: „…az akademikusok különös öltözéke, ezeknek joviális és sok sajátossággal átszőtt életmódja meglepi és elbódítja az érkező utast. … Ha diákéletet – a szó legszorosabb értelmében – látni akarsz, gyere ide!”
Beliczay István nyugdíjas erdőmérnök éveinek számában már a második nyolcas is megjelent, de még ma is friss, pontosan idézi a legfontosabb történeteket. Valamikor a múlt rendszerben kezdte szövögetni álmát, s már huszonkét esztendeje, hogy Tompa határában megvetette alapjait az Emlékerdőnek.
A selmeci diákhagyományokat ma is őrzik, gyakorolják az erdő-, bánya- és kohómérnöknek tanuló egyetemisták, közvetetten pedig minden iskolás követője, hiszen egyebek közt az év végi ballagás is azokat idézi. Diákhagyományokat bemutató sorozatunk második részében a máig élő szokások szülővárosában, Selmecbányán barangolunk.
A selmeci diákhagyományok jóval többet jelentenek, mint néhány elszigetelt, Selmecre visszavezethető szerveződés szokásainak tovább örökítését. Jóval többet, mert a mai magyarországi diákhagyományok innen nőttek ki, s váltak az országban általánossá. Egyediségét, különös értékét az is bizonyítja, hogy 2014-ben az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága felvette a Szellemi Kulturális Örökség Jegyzékébe.
Alig néhány éve, 2011-ben csatlakozott a Pilisi Parkerdő Zrt. az országos tündérkert mozgalomhoz. A Budakeszi Erdészetnél létrehozott gyümölcsös alapját a Kárpát-medencei oltványok adták, amit 2013-ban a Zsámbéki-medence őshonos gyümölcsfáival egészítettek ki.
Hazánk erdeinek mintegy felét kezeli a 22 állami erdészeti részvénytársaság, szerte az országban, a legkülönfélébb földrajzi adottságok, kihívások közt. Munkatársai nemcsak az erdő jó gazdái, hanem elkötelezett természetvédők és a közjólét szolgálói is egyben, akik nap mint nap azon munkálkodnak, hogy területükön összehangolják az erdő eme hármas rendeltetését.
