A fenyőfa évszázadok óta a karácsony egyik legfontosabb jelképe.
A fenyőfa örökzöld ágai emellett a téli napforduló ígéretét hirdették hajdanában is, de az állandóságot, az életigenlést, a fogyhatatlan energiát is jelölik.
A feldíszített karácsonyfa látványán kívül finom illatával is elvarázsol, és ezzel fölülmúlja még a legszebb műfenyőt is. Bár ez utóbbit sokan környezetvédelmi megfontolásból választják, számítások szerint olyan sok évig senki sem tartja meg a műfenyőt, hogy ezért kelljen lemondani az élő fákról, ráadásul az újrahasznosítása sem megoldott.
A karácsonyfának szánt fenyőket kifejezetten e célra termesztik, azaz az erdőkön sem esik csorba, ha azokat megbízható helyről, például dísznövényárudákban vásároljuk.
A nagyrészt Zala, Somogy, Vas és Győr-Moson-Sopron megye fenyőfatelepeihez közel lakók pedig akár személyesen kiválaszthatják, melyik egyedet vágják ki számukra.
A földlabdás vagy konténeres fák pedig kertünkben élhetnek tovább, vagy ha arra lehetőség van, visszavihetjük az árudába.
Sok fajtájú és méretű fenyőből válogathatunk kedvünk, igényünk és pénztárcánk szerint. Ékesíthetjük ünnepi otthonunkat egyebek közt szerb luccal, közönséges luccal, cukorsüveg, ezüst-, Nordmann-, törpe-, erdei- és feketefenyővel. És már azt is eldönthetjük, hogy vágott, konténeres vagy földlabdás fát szeretnénk.
A fenyőfa frissességéről könnyen meggyőződhetünk: ha meghajlítjuk egyik levelét és az görbe marad, akkor már rég kivágták, válasszunk helyette inkább másikat. A földlabdás karácsonyfát érdemes nagy kaspóba vagy edénybe állítani, hogy megvédjük a gyökérzetet a sérülésektől, így nagyobb eséllyel marad életben. A gyökeres fenyőt több lépésben szoktassuk a szoba melegéhez, és rendszeresen öntözzük, majd az ünnepek után, amint lehet – fagymentes időben – ültessük ki.
Krisztus Urunknak földön jártában bujdosnia kellett a gonosz emberek elől. Ellenségei már a sarkában voltak, amikor egy fenyőfához ért. Alig volt lombja, de azért az ágai elrejtették, és így megmenekült üldözői elől. Jézus ekkor megáldotta a fenyőfát: „Soha ne hullasd el a leveleidet. Akkor is virulj és zöldülj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak. Te légy a legdélcegebb és legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt. Légy az emberek öröme, és emlékezetünkre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát.” (A fenyőfa eredete Bálint Sándor népmondája nyomán) |
Makra Zsuzsanna
KEFAG Zrt.