Hosszú ideig még az iskolákban is kötelező volt az egyenruha, maradványa, a kék iskolaköpeny a közelmúltban ment feledésbe. A selmeci utódintézményekben azonban még mindig büszkén hordják az uniformist.
Selmecen, az ősi bányavárosban, a bányászok és a bányatisztek évszázadok óta egyenruhát viseltek. Kezdetben a szászországi Érchegységben található Freiberg város bányászközössége által hordott úgynevezett freibergi fekete uniformis vált uralkodóvá, a fekete felöltőhöz fekete csizmanadrág és hosszú szárú csizma tartozott. 1838-tól a selmeci akadémia hallgatóinak is engedélyezték – természetesen a tiszti jelvények nélkül – e bányászöltözék viselését. Formáját a 19. század végéig elsősorban nem előírások, hanem inkább a hagyományok szabták meg, viszont 1892-től a hallgatókat tömörítő Ifjúsági Kör kezdeményezésére egységesítették, abban az időszakban nyerte el mai alakját.
Bányász és kohász uniformisok
Meg kell különböztetnünk a hétköznapi és az ünnepi uniformist.
Ezt a rövid, derékba szabott, lefelé bővülő zubbonyt fekete posztóból készítették, amelyre hátul hasítékot, a mellrészen egy-egy zsebet varrtak. A rövid állógallér és a kézelő finomabb anyagból készült, és a színe elárulta azt is, hogy mely szakon tanul az akadémista: a fekete a bányászok, a vörös a kohászok színe volt. A gruben vállát függőlegesen három, vízszintesen három vagy öt vattával tömött hurkával vastagították. Ez védte a viselője vállát csilletoláskor vagy éppen a bányavágatokban való bujkáláskor. (De bizonyára hasznát vette az akadémista akkor is, ha éjjel, pityókásan, a selmeci házak falainak vakolatát súrolva dülöngélt hazafelé.) A viselet elöl egy sorban öt ezüstgombbal gombolódott, hátul a hasíték mentén három-három kisebb ezüstgomb díszítette. A grubenhez csizmanadrágot és csizmát vagy fekete posztónadrágot és fekete cipőt, valamint selmeci sapkát húztak.
Ennek a jó minőségű fekete anyagból varrott teljesen zárt kabátnak az állógallérja és paszománya fekete, illetve vörös bársonyból készült. Fokozza az auf ünnepélyességét, hogy elöl 5 aranygombbal záródik, hátul pedig két aranygomb díszíti a hasíték mentén, eredetileg zseb nélküli volt.
A soproni karokon 1951-ben sajnálatos módon betiltották az egyenruha viselését, a hagyományt csak húsz évvel később sikerült feltámasztani. A gruben ma már nem munkaruha, hanem az auffal egyenértékű ünnepi viselet. Előbbit csak a miskolci bányász- és kohászhallgatók hordhatják, az utóbbit a dunaújvárosi hallgatók is.
Erdészviseletek
A bányász- és kohászhallgatók egyenruhájának engedélyezése után 1839-ben a selmeci akadémia felügyeletét ellátó udvari kamara az erdészek részére is engedélyezte az uniformis viselését. Ez azonban lényegesen különbözik az erdészek és erdőtisztek hagyományos zöld ruhájától, talán nem véletlenül inkább a grubenre hasonlít.
Sajátos ördögbőrszerű őzbarna posztóból készült, viszont válltömés nélkül. Mindkét oldalon ferde szabású zsebei szélét, valamint az állógallért és a kézelőt zöld bársonyból varrták. A már említett betiltás után újra csak 1971-től hordható viselet időközben anyagában, színében és formájában is változott némileg, egyebek között már nem derékba szabott, így lefelé nem bővül. Ma a soproni erdészhallgatók zöld, a faiparosok fekete, 1985-től pedig a székesfehérvári geodéták kék bársonydíszítéssel hordják.
Sötétzöld anyagból arany sujtásokkal varrták, magas állógallérral és a ruha alsó részén ferdén vágott zsebekkel. Zöld lampasszal varrott fekete nadrág illett hozzá, esetenként csizmanadrágot is húztak viselőik. Sopronban ma már csak nagyon ritkán lehet látni atillában díszelgő hallgatót.
Ezek előbb megegyeztek a ruha színével, de később a lányok hímző-varró tudásukat fitogtatva versengtek egymással, hogy ki tud színesebb és feltűnőbb foltokat készíteni. A gruben és a walden a tarka külső ellenére vidámabb-komolyabb tartalmat is hord magán. Viselőik a legkomolyabb foltot az eljegyzéssel kapták, egy piros szívbe a Tempus szót hímezték, és ezt a bal oldalon, a szív fölé varrták fel.
Kiegészítők, tartozékok
Az utóbbi fél ellipszis alakúra szabott, durva disznóbőrből készült védőöltözék, melyet a bányász a derekára szíjazva a hátsó felén hordott. A vágatokba ugyanis hajdanán egymásra fektetett gerendákon csúsztak le, és hogy védjék a nadrágjukat és az ülepüket, a farbőr végét a lábuk között előre húzták, és arra ültek. Ma a farbőrnek már csak a balekkereszteléskor van szerepe, átugorva rajta a balek új világba érkezik. A tartozékok közül napjainkra csak az úgynevezett selmeci sapka maradt meg, amely fekete, illetve barna bársonyból készül, felső szélén a szaknak megfelelő színű selyemzsinórral, bal oldalán szakjelvénnyel. Elöl és hátul 3 pár aranygomb található, melyet aranyzsinórozás fog körül. Furcsa, de báli alkalmakkor vagy éppen vasárnaponként a selmeci teraszon korzózva az akadémisták fehér glaszékesztyűt is viseltek, s a lányoknak tetszelegve ott lüktethetett bennük az életérzésüket kifejező pár sor: „Kalaplevéve tisztel / A sok bárgyú filiszter. / Tudós képet vágok / Csalom a világot”.
Képek: Archív fotók és Korda Márton felvételei
