Lapszemle

Varázslatos furulyák

Van abban valami meglepő, ha megszólal egy fadarab, ha fölcsendül egy bodzaág. A hangszerkészítő ismeri a titkot, hogyan bírhatja szóra a hallgatag fát.
furulya faragás

Fotó: Kiss Gergő

A gyümölcsfa hangja

A műhely idővel számos felszereléssel gyarapodott, és már a hangszerekhez is nemesebb anyagokat használ készítőjük.

De milyen a jó hangszernek való fa?

„Sűrűnek, keménynek kell lennie, akkor jó a rezgése, szép a hangja. A gyümölcsfákat szeretem, kedvencem a szilva, a sárgabarack, de legfőképp a mandula. Az a legszebb, egyben legkeményebb faanyagunk, gondunk is van vele, mert a fúrót félre szokta vinni, nehéz vele bánni.” Mutatóba fölvesz egy finom tónusú, gyönyörű rajzolatú mandulafa klarinétot, és elfúj egy dallamot. „Szívesen dolgozom körte-, meggy-, cseresznye- meg diófából is. Különleges erdei fa a som és a barkócaberkenye, mindkettő remek hangszeranyag. Mostanában hiány volt gyümölcsfából, és meglepődtem, milyen jól szól a kőris meg a bükkfa is.” Bizonyságul ismert népdalokat szólaltat meg egy kedves hangú kőrisfa tilinkón és egy bükkfa furulyán.

„Az akácról pedig régóta tudtam, hogy kiváló hangszernek.” És már brummogtatja is a termetes moldvai akácfa kavalt.

A bemutatót egy picike reneszánsz somfurulya zárja vékony, csilingelő hangon a Magyar népmesék rajzfilmsorozat vidám dallamával. Eltűnődöm, ennyiféle fához már kalandosabb lehet hozzájutni, mint a bodzához. Vajon honnan kerül az alapanyag? „Mindenhonnan! Kutatni kell. Most épp Ceglédről hozattam vagy 50 mázsát. Ismerősöm szólt, hogy felszámoltak egy gyümölcsöst, a gazda kivágott minden szilvafát. Megvettem.”

készül a furulya sípja

Fotó: Kiss Gergő

Furulyát a királynak!

A fák jönnek, a hangszerek mennek. De azoknak is van utóélete. Tud-e róla a készítőjük, hová kerülnek? Őszintén szólva, nekem már az is rejtély, kinek lehet ennyi furulyát eladni. „Ó, sokfelé viszik, messzeföldre, Ausztráliába, Új-Zélandra, Amerikába is! Nemcsak a zenészek, de a turisták is szeretik. Mikor 1990 tavaszán Budapesten járt – a ma már király – Károly walesi herceg Dianával, épp kirakodóvásár volt a Várban. Ott mentek el előttünk a Mátyás-templomnál, gondoltam egyet, és átnyújtottam neki ajándékba egy szép, óndíszítéses furulyát.” Bán György a hazai vásárok mellett nemzetközi alkalmakon is részt vesz. A világ legrangosabb hagyományos hangszerkészítő fesztiválját Saint-Chartier-ban rendezik meg júliusban, a francia nemzeti ünnep idején.

„Csodálatos! 160 hangszerkészítő egy középkori vár udvarán, az erdőben! Tizenötször voltunk családostól, vittük a hangszereket meg a nagyobb és kisebb gyerekeket.”

Néha különös meglepetések is érik. Egyszer Olaszországban váratlanul találkozott a saját hangszerével. „Budrióban egy okarinamúzeumban nézelődtünk, mikor kiderült, hogy az én kis okarinám is ott van. A budapesti vásáron árultam, ott vették meg, elhozták és betették a tárlatra.” Tényleg kicsi a világ! De messzire se kell menni személyes történetekért. Emlékezetes megbízásként tartja számon az operaházi Varázsfuvola-előadáshoz rendelt apró pánsípot, amit Sárkány Kázmér kért tőle Papageno szerepéhez. A jellegzetes, öt hangból álló hangsort egyetlen mozdulattal lehetett vele megszólaltatni. A készítő mindig örül, ha a muzsikusok elégedettek a hangszereivel. Furulyáinak legnagyobb keletje a Waldorf iskolákban van. „Szerencsés vagyok, hogy ott népi hangszeren tanulnak, és nem adnak gyári műanyag hangszert a gyerekek kezébe. Elmegyek az iskolákba, személyesen adom át a diákoknak a furulyát.

Bemutatom a teljes készletemet, furulyázok nekik, ők kérdezhetnek, elmondhatják, melyik tetszik, és mindenki kiválaszthatja a saját hangszerét.”
Forrás: A Mi Erdőnk