Oldal 6/7
„Fényképezőgép helyett alma volt a jelem az óvodában, mégis hobbimmá, majd hivatásommá vált a fotózás. Jó pár éve, mikor Budapesten vendéglátásban dolgoztam, egy csapatépítő buli keretében a szakácsunk elhozta a tükörreflexes fényképezőgépét. Ahogy láttam magam az általa készített képen az elmosódott háttérrel, rögtön a fotózás szerelmese lettem."
A megfejthetetlen eredetű Kaszó elnevezés egy települést, sok évszázados, tragédiákkal és titkokkal terhes történelmet, az ország legnagyobb egybefüggő síkvidéki erdejét, ezerszínű, páratlan értéket képviselő biológiai életközösséget jelöl. De jelent még egy állami erdőgazdaságot is, amely az itt zajló tevékenységeket összefogja.
Beléptünk a világkiállítás évébe. A munkálatok az ütemterv szerint zajlanak, a programok és a szakmai konferenciák szervezése célegyenesbe ért. A szervezőknek azonban továbbra sincs szusszanásnyi idejük, hiszen a hátralévő finomhangolásokkal is végezniük kell, és szeptember hamarabb itt lesz, mint gondolnánk.
Tíz éve fordított hátat Czah Éva és Odri Károly a nagyvárosi létnek, hogy a természet közelében – vagy inkább annak a közepén – újkori Robinsonokként éljenek. Gyökeret vertek Karádon úgy, hogy korábban még a közelében sem jártak Somogynak.
Hűség. Talán a legkifejezőbb szavunk a kutyára. Már ősidők óta az ember hű társa, ragaszkodása és alázatossága páratlan az ember-állat kapcsolatában, és a változó világhoz való alkalmazkodása is egyedülálló. Amellett, hogy családtagok, a fajtáktól függően munkákra is használhatók, gondoljunk csak az őrző-védő, terelő, terápiás, vakvezető, szánhúzó vagy hadi kutyákra, és persze a vadászkutyákra.
Aranygombos Telkibányát, a hajdanvolt virágzó bányavárost és környékét a középkori leírások roppant erdőségekkel, gazdag aranybányákkal jellemezték. Az arany- és ezüstbányák mára kiapadtak, a roppant erdőség azonban – hála sok-sok erdészgeneráció lelkiismeretes munkájának – megmaradt, és folyamatosan gyarapodik.
A Gemenci-erdő nemcsak Magyarország legnagyobb ártéri erdeje, hanem európai viszonylatban is egyedülálló. A térségben gazdálkodó Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Zrt. igyekszik az erdő- és vadgazdálkodási feladatai mellett mind többekkel megismertetni Gemenc látnivalóit, természeti értékeit. Nem utolsósorban kényelmes szállást és finom helyi ételeket is kínál egyebek közt a Pörbölyi Vendégházban.
Verne Gyula se kívánhatna ideálisabb helyszínt egy titokzatos hős számára, mint a rejtett, ám könnyen elérhető, a főutakhoz közeli terület.
Örültem, hogy a találkozónkra Juhász Lenke nem erdész egyenruhában érkezett. A legtermészetesebb módon viseli elegáns vadász kosztümjét, a Diana Vadászhölgy Klub tagjaként remekül illik rá. Finom rajzolatú ékszerei szintén mestermunkák. A csinos külső határozott egyéniséget rejt.
„Ha nem zabbal működik, nem ugat, nem bőrből van: nem értek hozzá!” – tette egyértelművé a telefonban Szloboda István, hogy miről hajlandó velem beszélgetni, és miről nem. Így esett, hogy egy szép zúzmarás jászsági erdőszélen találkoztunk, ahová négy remek vadászkutyájával érkezett.
Élőhelyi adottságának köszönhetően, hazánk vadállománya egyedülálló Európában. Felbecsülhetetlen természeti kincsünk, értékének óvása és gondozása társadalmi kötelezettség, a hivatásos vadász számára szakmai küldetés. A vad az állam tulajdona, a vadgazdálkodásról a vadászatra jogosult gondoskodik.
A mátrafüredi AM ASzK Mátra Erdészeti, Mezőgazdasági és Vadgazdálkodási Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma vadregényes környezetben fekszik, ahol őzek és mókusok járnak, és harapni lehet a friss levegőt. Gondozott sportlétesítményei, szabadidőparkja tökéletes feltételeket teremt a diákok számára, munkára és kikapcsolódásra egyaránt.
Gschwindt Márk a Somogy megyei Böhönyén nőtt fel, ott került közel a természethez. Jelenleg Kaposváron él családjával, egy gyönyörű kislány édesapja. A természetfotózás rejtelmeivel és szépségével másfél éve ismerkedett meg, és mára mindennapjainak a részévé vált.
Főúri fogadtatás, miként a 67-es útról letérve egy mezei nyúl kíséretében érkezhetünk a Sasréti Vendégházhoz, s az út menti fák közül szarvastehenek kíváncsi tekintete figyeli mozgásunkat. Somogy és Baranya megye határán, a Zselici dombvidék legdélibb szegletében járunk, ahol nem a dombok magasak, hanem a völgyek mélyek.
A két világháború között többnyire nagybirtokosok, így az Apponyi grófok és az Esterházy hercegek művelték a jelenleg a Hőgyészi Erdészet kezelésében álló erdőterületeket. A Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt.-nek napjainkban is ezek a legjobb termőhelyi adottságokkal rendelkező erdőségei.
Szidnai László gyémántdiplomás agrármérnök, vadgazda, nemzetközileg is elismert szakember. Gyermekkori indíttatás hatására választotta ezt az élethivatást és sokat tett a magyar vadászati kultúráért. Munkásságának talán legkiemelkedőbb időszaka az 1971-es budapesti Vadászati Világkiállításhoz kötődik.Erről is mesélt lapunknak.
Az 1960–70-es évek a mai magyar állami erdőgazdaságok jogelődjeinél igencsak izgalmas időszak volt: készültek az 1971-es vadászati világkiállításra. Az erőfeszítéseknek meglett az eredménye, hiszen utána nem rendeztek sem Magyarországon, sőt minden bizonnyal egész kontinensünkön sem ilyen jelentős, négy világrész állatvilágát, természeti értékeit bemutató hatalmas kiállítást.
Tekintélyes vadászház fogad Derekegyház határában. Kevesen gondolnák, hogy az épület falait az 1970-es években húzták fel az akkori stílus szerint, s a helyi állami gazdaságtól 1994-ben vásárolta meg a DALERD Zrt. A vadászház vezetője, Szabó-Tóth Angéla mutatja a korabeli képet, s nem ismerek rá a mai, gazdagon faragott belsőjű, ízlésesen és igényesen felújított épületre.
Hazánk erdeinek mintegy felét kezeli a 22 állami erdészeti részvénytársaság, szerte az országban, a legkülönfélébb földrajzi adottságok, kihívások közt. Munkatársai nemcsak az erdő jó gazdái, hanem elkötelezett természetvédők és a közjólét szolgálói is egyben, akik nap mint nap azon munkálkodnak, hogy területükön összehangolják az erdő eme hármas rendeltetését.
