Lapszemle

A fővárosba varázsolt erdők világa

Az 1960–70-es évek a mai magyar állami erdőgazdaságok jogelődjeinél igencsak izgalmas időszak volt: készültek az 1971-es vadászati világkiállításra. Az erőfeszítéseknek meglett az eredménye, hiszen utána nem rendeztek sem Magyarországon, sőt minden bizonnyal egész kontinensünkön sem ilyen jelentős, négy világrész állatvilágát, természeti értékeit bemutató hatalmas kiállítást.

Az előkészületek már 1966-ban megkezdődtek. A szervezők, akik között az erdészek is kiemelkedő szerephez jutottak, egyebek közt külföldi kapcsolataik révén próbálták elérni, hogy
a különféle szakmai szervezetek éppúgy, mint maguk a vadászok és más természetszerető emberek minél nagyobb számban vegyenek részt a jeles eseményen. A szervezés eredményeként hivatalosan 35 ország jelent meg nemzeti bemutatóval és további 17 országból érkeztek kiállítók és látogatók.

Erdei tornapálya

A magyar erdészek kiemelt feladata volt munkájuk megismertetése. Erre kereken 50 évvel ezelőtt kezdtek készülni, hiszen a főbejáratnál 15 ezer négyzetméteres magyar erdei környezetet kellett varázsolniuk. Egyben erdészeti és élővad-bemutatóval kellett felhívniuk a látogatók figyelmét, hogy milyen fontos az erdők védelme, illetve a területek regenerálódását szolgáló nagyarányú erdőtelepítések is lényegesek. Az emberiség ugyanis fokozatosan pusztította az őt körülvevő természetes környezetet, a népesség szaporodásával, a civilizáció előretörésével együtt járó legeltetés, hajóépítés, majd bánya- és kohóüzemeltetés különösen hatalmas erdőterületek kiirtásával jártak. Így az eróziótól kezdve a karsztosodáson át az árvizekig és a porviharokig sok-sok ártalmat magunkra zúdítottunk. Tehát be kellett mutatni:

a természetet nem elég élvezni, törődni is kell vele, meg kell óvnunk a túlkapásoktól, hogy az utókor is élvezhesse, és megfelelő környezetben élhessen.

Bár mindez a XX. század utolsó harmada erdészeinek kihívása volt, időszerűségét ma sem vesztette. Már fél évszázada felismerték és a kiállításon is kiemelték, hogy az ember számára az erdő létfeltétel, s nemcsak termékei, mint például a fából készült bútor, építőanyag, szerszám, a vadgyümölcs vagy a gomba, hanem a puszta léte, a szolgáltatásai is legalább ilyen fontosak. Már akkor is lényegesnek tartották, hogy minél többen, minél többször részesülhessenek ebből a felbecsülhetetlen kincsből. Így nem véletlen, hogy a vadászati kiállítás főbejáratánál kialakított másfél hektáros magyar erdőben
a látogatókat egy erdei tornapálya várta, melyen megmozgathatták ernyedt tagjaikat. A gyerekekről sem feledkeztek meg, akik erdei játszószereken és játszópályákon élvezhették a természetet.

A padok és gombaülőkék pedig a sétaút mentén hívogatták a megfáradt látogatókat. Az akkoriban újdonságnak számító, a gyakran látogatott erdei turistaútvonalak mentén elhelyezett, környezetbe illő szeméttartókat is bemutatták. Az ember és természet ideális kapcsolatát sugározta a fiatal, üde fák szín- és formagazdagsága.

Élővad-bemutató

Az erdészeti bemutató igen fontos mondanivalója volt, hogy a mezők, a vizek és az erdők elválaszthatatlan része a vad is. Az élővad-bemutatón Magyarország szerepelt a legtöbb fajjal, melyeket a lehetőségekhez képest természetes környezetben mutattak be. Már évekkel a megnyitó előtt komoly kihívás elé állította a magyar erdő bemutatójának szervezőit, hogy az állományokból a lehető legszebb példányok kerüljenek a kiállításra, s ezek nyugodtan, természetes módon viselkedjenek. Az állatok jellemzően vadbefogásból származtak, így például a gímszarvasok a világhírű gemenci, valamint a pilisi állományból érkeztek, a dámszarvasok pedig Gyulajt képviselték. A bikák látványos trófeát viseltek, s mellettük néhány tehenet, sőt a világkiállítás területén született dámborjút is bemutattak. Érdekes látványt nyújtottak a vaddisznók. Leginkább csoportosan dagonyáztak, míg

a természetes sziklákon fenyők között pihenő mufloncsapat ígéretes kossal, szép jerkékkel, valamint a rendezvényen világra jött báránnyal mutatkozott be.

De láthattuk az akkor nagy reményekkel kecsegtető új, honosítandó fajok közül például a szirti és a vörös foglyot is.

Album és bélyeg

Az 1971-es világkiállítás alkalmából sok képzőművészeti emléktárgyat kibocsátottak, a magyar, sőt a csehszlovák posta is bélyegsort jelentetett meg. Emellett nyomtattak emlékalbumot, mely a mai napig sok természetkedvelő könyvbarát féltve őrzött kincse.

2 millió látogató

Erdészeink egy magaslest is fölállítottak, ahonnan megfigyelhető volt a vadfajok mozgása, táplálkozása. Ez rámutatott arra is, hogy az erdőnek különleges ajándéka az ősi ösztönökkel hajtott szenvedély, a vadászat. A sózó, a répaprizma és a dagonya sem hiányozhatott a mesterségesen felállított magyar rengetegből.

A bemutató felhívta a figyelmet arra is, hogy például a gemenci gímszarvas jó hírnevét jórészt a Duna-ártér fehérnyár- és kőris-erdeinek köszönhetjük, a muflonét pedig a telki környéki feketefenyveseknek. A jó őz a Mezőföldre különösen jellemző.

A bemutató a fővárosba varázsolta a Szajki-tavak bejáratát, a Vas megyei parkok idilli környezetét és a Sopron környéki ciklámenben gazdag fenyvesek világát.

De bemutatták a Hanság vizenyős területein kemény munka árán tenyésző nemes nyárasokat is. A Duna –Tisza közét szemléltető területen pedig azt, hogy Bács-Kiskun megyében mintegy 25 év alatt 300 ezer hektárnyi új erdőt sikerült telepíteni.

Az erdei séta során a látogató bebarangolhatta a magyar rengetegnek egy valóságos szeletét, emellett fényképek, tablók és modellek sokasága is rámutatott az ember és a természet sokoldalú kapcsolatára. Különösen népszerű volt a vadfajok akkor korszerű tenyésztési technológiáinak színes bemutatója. Az érdeklődők megnézhették a soponyai fácántelep makettjét is, ahol akkor évi 40 ezer fácánt, 20 ezer vadrécét és 500 foglyot tartottak.

Az 50 évvel ezelőtti kemény munkának meglett a gyümölcse, melyet mi sem bizonyít jobban, hogy 1971. szeptember 16-án, a kiállítás 19. napján már az 1 milliomodik látogatót köszönthették a főbejáratnál, a kis magyar erdő árnyas fáinál, a kiállítás végére pedig ez a szám meghaladta a kétmilliót.

Olyan hírességek is barangoltak a kis rengetegben, mint Joy Adamson, a világhírű Elza-könyvek írója, az oroszlánok népszerűsítője vagy a nepáli király, egy iráni herceg és Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió első számú vezetője, az Amerikai Egyesült Államokból pedig a postaügyi miniszter, Winton M. Blaunt.

A magyar erdők világa békítőleg hatott az akkori, feszültségben lévő nagyhatalmak élén állókra is – az országvezetőktől kezdve az utca emberéig mindenkihez közelebb hozta a kiállítás mondanivalóját, hogy az ember és a természet kapcsolata elválaszthatatlan.

Forrás: A Mi Erdőnk