Kifordított, manipulatív ideológiák terjesztésével mára sikerült eltorzítani, és ezzel a társadalom egy része által elfogadhatatlannak minősíteni az emberi civilizáció történelme során meghatározó, majd elismert életformákat. Erre a sorsra jutott rövid idő alatt a vadászat is, ami napjainkban „űzött vadként” van jelen a köztudatban. A természet- és állatvédelem rendkívül felkapott trenddé vált, és a szélsőséges elveikhez ragaszkodó követőik célkeresztjükbe fogták a vadászatot is, tagjait szívtelen jelzőkkel illetik. Azonban rágalmazásaik alaptalan vádakon nyugszanak, már csak azért is, mert nincsenek tisztában a vadászat hagyományőrző, szükségszerű gyakorlati feladatával.
A vadászok feladata egyre nehezebb. A fejlett ipari, erdő- és mezőgazdasági tevékenységek (a mezőgazdasági monokultúrák, erdőfelújítások, a vadkár megelőzése céljából létesített kerítések) következtében gyökeresen megváltozott a vad élőhelye. Ezt a változást az apróvadfajok igencsak megsínylették, esetükben mindez állománycsökkenést eredményezett. Nagyvadjainknak napjainkra ugyan megnövekedett az állománya, egyebek mellett a nagyragadozó fajok elűzése, eltűnése miatt, ezáltal viszont a vadkár mértéke is megnőtt, és egyre gyakrabban hallani belterületi térhódításukról. Minekután nagyvadfajaink természetes ellenségei eltűntek, így a vadász kénytelen magára vállalni a vadállomány szabályozását, és az ehhez kapcsolódó vadkár rendezését is. Amíg korábban a senyves, beteg, genetikailag hátrányos egyedeket a ragadozók „kivették” az állományból, ez a feladat mára a vadászra maradt. Ezt a teendőt csak állami kezelésben lévő erdőgazdaságok vagy szervezett keretek között működő, tagsági felépítésű társaságok végezhetik. Fennmaradásukhoz és a vadállomány gondozásához, védelméhez, etetéséhez (egyszóval gazdálkodásához) jelentős bevételre van szükségük. Erre a vadásztársaságok és erdőgazdaságok bérvadásztatással tesznek szert, amihez hozzájárul a vadhúseladásból származó bevétel is.
A bevétel mellett a kiadásról is szót kell ejteni. Miután az ember céltudatos tevékenységgel létrehoz valamit a természetben – fásít vagy növényt termeszt –, a vad jelenléte abban mennyiségi hiányt vagy minőségi értékromlást okozhat. A mezőgazdaságilag művelt területeken, vagy ahol erdőgazdálkodás zajlik, a vadkárt a vadászatra jogosult köteles megtéríteni a gazdálkodóknak. Jobb azonban megelőzni a károsítást, amit sok esetben csak vadászattal lehetséges.
A vadász becsül és tervez is. Megközelítően felméri az adott vadfaj állománynagyságát, majd a szaporodás és elhullás mértékének függvényében megtervezi az elejtés mennyiségét. Bölcs előrelátással, a becslési eredmények figyelembevételével hasznosítja a vadat, így hosszú ideig gazdálkodhat vele, és a jövő nemzedékének teremt értéket – vadállományt.
Mindez nem valósulhatna meg a vad és a természet tisztelete nélkül. A vadászembernek nem a vad elejtése a legfontosabb, hanem a természet hangjaiban való elmélyülés. Amit mesél, ad és nevel, és azt, amit ígér… A lövés csak másodlagos. Ahogyan gróf Széchenyi Zsigmond is mondta: „a vadászat: vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás”.
