Bár a hobbija, hivatásként tekint rá. Leginkább a vadászható vadfajok, közülük is a szűkebb hazájában élő, méltán híres gímszarvas áll hozzá a legközelebb, amelyet Somogy megye egyik kincsének tart.
„Február egyik nagyon hideg, ködös, szürke hajnalán fotózni indultam az erdőbe. Egy nagyon hangulatos tisztás sarkába ültem ki, azzal a szándékkal, hogy a nappali pihenőhelyükre visszaváltó szarvasokat megörökíthessem.
Nagyon messze voltak tőlem, így a köd leple alatt elkezdtem lopni a távolságot. Egész közel férkőztem hozzájuk, s arra számítottam, hogy a mellettem lévő nyiladékon átvágva folytatják útjukat, így készíthetek róluk pár képet. De nem így történt, a tisztás másik felén lévő fiatal tölgyes felé vették az irányt. Sikerült megfigyelnem, hogy pontosan hol váltanak be, így három nap múlva visszatértem. A kis tölgyes másik felén várakoztam, azt gondolván, hogy így nagy valószínűséggel velem szembe jönnek majd a szarvasok. Aznap sokkal enyhébb idő volt, s az előbújó nap sugarai néha-néha megvilágították az előttem elterülő avart. Hirtelen motoszkálás ütötte meg a fülem, de hamar kiderült, hogy egy róka a tettes. Pár perc múlva ismét zajt hallottam, majd hosszú lábakat vettem észre, melyek egyenesen felém tartottak. A két fiatal szarvasbika 30 méterre állt meg előttem, ez lehetőséget adott pár kép készítésére. Hosszas mélázást követően, hozzám egészen közel, nyugodtan továbbsétáltak. Feledhetetlen pillanat volt.”
