Oldal 32/35
Szalóki Ági a Muzsikál az erdő rendezvénysorozat visszatérő vendége. Dalain átüt a szüntelen keresés, kísérletezés: a stílusok, műfajok játékos kóstolgatása ürügyén önmaga faggatása. Vallja, ha az ember belegabalyodik saját természetébe, segít a belső összhangot újrateremteni a minket körülvevő „nagy természet”.
Szakmai berkekben és a közvélekedésben is sok vita forrása manapság, hogy mire használjuk az erdei faanyagot. A nézetek elsősorban az ipari fa, tűzifa és a holtfa kívánatos arányáról oszlanak meg.
Egy fotós, egy kép, egy történet sorozatunk következő részében Reinhoffer István erdész diákot mutatjuk be. 2010-től fotózik, szenvedélye a nagyvadak, ezért gyakran barangol a Gemenci erdők árterében.
Igencsak szűkös azon színészeink sora, akikhez bármelyikünk gondolkodás nélkül tud valamilyen szerepet társítani. Közöttük pedig még kevesebben vannak, akik pályájuk kezdete óta kizárólag az általuk vallott értékekkel összeegyeztethető munkákat vállalják el. Eperjes Károly a színpadon s azon kívül is erős karakter.
A Dunántúli-dombság déli részén, Somogy és Baranya megye határán húzódik a Zselic. Tengerszint feletti magassága jellemzően 200-250 méter, számos forrása és patakja van. Hazánk eme földrajzi tája és a tőle elválaszthatatlan gazdálkodás szorosan összefügg történelmi viharainkkal. Hogy megértsük nyelvét, üzenetét és az ott élő emberek életét, visszatekintéssel kell kezdenünk bemutatását.
Magyarország legdélebbi, Sellyei Erdészete mintegy 80 kilométer hosszan húzódik a horvát határ mentén, ahol a Dráva folyó meghatározó szerepet tölt be a táj kialakításában, így az erdők életében is. A síkvidéki erdőgazdálkodás főként a gyertyános-tölgyes és kocsányos tölgyes állományok felújítására épül.
Nádudvar, a csendes észak-alföldi kisváros különleges szakközépiskolájában népi mesterségekre tanítanak. Jár a fűrész, kattog a szövőszék, hajlik a vessző. Ahogyan karácsonykor a mézeskalács illata betölti a házat, úgy telnek meg az iskola termei őseink tiszteletével, miközben ének és hegedűszó csendül, s a sok szorgos kéz közt új életre kel a nyers anyag.
Bújik a gazdához Herceg, a homlokán csillagot viselő nóniusz. Schmuck Melindával állunk a Nógrádi vár tövében, amikor nekiszegezem a kérdést: erdő vagy ló? Büszkén vágja rá: erdő és ló. Szívéhez közel áll mindkettő, s bár kertészként kezdte pályafutását, a két nagy szerelem megmaradt.
Egy fotós, egy kép, egy történet sorozatunk következő részében Mag Norbert fotográfust mutatjuk be, aki 15 évesen fogott először fényképezőgépet a kezébe. Rögtön tudta, hogy megtalálta a hivatását.
Mi lehetne nagyobb feladat a „terepi” gyakorlatát megkezdő erdőmérnöknek, mint hogy olyan erdészetnél álljon munkába, ahol az egyetemen tanult szinte minden tudására szüksége van. Változatos erdeivel és sokrétű feladataival a Bakonyszentlászlói Erdészet számomra ilyen kihívás, de legalább akkora ajándék is, hogy rutinos és elhivatott kollégákkal együtt dolgozva sajátíthatom el a szakma csínját-bínját.
Dallos Andor, az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad igazgatója gyerekkorát a természet és a lovak közelségének élménye határozták meg. Erdész édesapja nyomdokaiba akart lépni, de a sors a lovak mellé sodorta. Azaz nem is sodorta, tudatos döntés volt. Így került Szilvásváradra, ahol aztán mindkét szenvedélyének hódolhatott: az erdőnek és a lovaknak egyaránt.
A farkos kétéltűek többnyire rejtőzködő, s leginkább éjjel aktív állatok, valamint a békákkal ellentétben hangadással sem vonják magukra a figyelmet, ezért kevéssé ismertek az erdőt-mezőt járók körében.
Különböző megfogalmazásban erre szólítanak föl azok a táblák, melyeket már négy éve helyezett ki az erdőgazdálkodó a leglátogatottabb dél-mátrai kirándulóhelyeken. Üzenetük egységes: a szemét nem az erdőbe való, ha utunk során megtermeltük, vigyük is magunkkal hazáig.
Bevallom, amíg nem ismertem Bene Ircsi díszüvegfonásait, nekem bizony kosárfonás, demizsonfonás, üvegfonás, egyre ment. Nem tudtam, hogy a különbség olyasféle, mint a fatáblára krétával rótt betűk, és a finom papírra, tollal írt, gyöngybetűs szöveg között – hisz mindkettő olvasható, de más a jellegük és funkciójuk. A kosarak rusztikus szépsége mellett a díszüvegfonás filigrán mívessége is másfajta használatról vall.
A gyerekkori élmények, a tájékozódási futások és a terepi geológusi hivatás alatt szerzett ismeretek birtokában először túravezetésre vállalkozott Balogh Tamás. Aztán elindított egy terepi futóverseny-sorozatot, majd megírta az első kalandkönyvét szülővárosáról, Egerről és az azt ölelő Bükkről. Azóta további három kötet is készült a Káli-medence, a Dunakanyar és a Dunazug fölfedezéséhez.
Az Országos Erdészeti Egyesület által meghirdetett szavazás eredményeként a virágos kőris (Fraxinus ornus) lett az év fája 2018-ban. Magyar neve feltűnő virágzatára utal. Bár hajlott, szabálytalan törzse, és az ágak gyakori villás elágazása miatt erdészeti jelentősége elenyésző, kiváló várostűrésével, gazdag virágzásával és szép őszi lombszíneződésével mind fontosabb parkfa lesz.
A dám az ókor óta nagy becsben tartott kultikus vad. Már az Asszír Birodalom idejéből maradtak ránk képzőművészeti alkotások, régészeti leletek, melyek e különösen szép vadfaj időn átívelő fontosságát mutatják. A dám jellegzetesen pöttyös, kikészített bőre szent, isteni jelkép volt az ókori világbirodalom területén.
Kőbánya a hazai rock és blues zene szempontjából különös jelentőségű: a műfaj nagyjai közül többeknek is ebből a fővárosi kerületből indult a pályafutásuk, ennek okán pedig több dalban is visszaköszönnek az itt megélt emlékek – a maguk nyers valójában. Póka Egon, legendás basszusgitáros és zeneszerző máig ott él és alkot, ám a kemény bulik és a lázadás helyett már a tanítás tölti ki az életét.
Hazánk erdeinek mintegy felét kezeli a 22 állami erdészeti részvénytársaság, szerte az országban, a legkülönfélébb földrajzi adottságok, kihívások közt. Munkatársai nemcsak az erdő jó gazdái, hanem elkötelezett természetvédők és a közjólét szolgálói is egyben, akik nap mint nap azon munkálkodnak, hogy területükön összehangolják az erdő eme hármas rendeltetését.
