Lapszemle

Kiváló meggy- és cseresznyealany

Az Országos Erdészeti Egyesület és az Év fája Kuratórium által szervezett internetes szavazáson, a három jelölt közül idén a sajmeggy (Prunus mahaleb) lett az év fája. Az 1281 érvényes szavazatból 554-et kapott, ezzel megelőzte a fehér nyár és a fehér fűz fafajokat.

A szavazással az erdészeti jelentőségű, de háttérbe szoruló fafajok népszerűsítése a cél. Nos, a sajmeggy valóban ilyen faj, erdeinkben visszaszorulóban van, viszont kertészeti, gyümölcstermesztési jelentősége jóval meghaladja az erdészetit. A világon ma millió szám nevelnek sajmeggy csemetéket, hogy azokra gyümölcsöt termő cseresznyét és meggyet szemezzenek.

A sajmeggy a cserjés, ligetes száraz lejtők növénye, fény- és melegkedvelő,

nálunk jellemzően a középhegységi erdőszegélyek növénytársulásaiban fordul elő a virágos kőrissel együtt. Mészkedvelő növény, a sajmeggyes növénytársulások mészkő, dolomit alapkőzeten, felhagyott régi szőlők, és gyümölcsösök kősáncainak becserjésedésével, illetve a molyhos-tölgyes erdők szegélyén jönnek létre.

Általában alacsony termetű, 3-7 méter magas fa, de különösen kedvező körülmények között, illetve kertészeti termesztésben akár 10 méter magasra is megnő. A fa kérge hosszanti irányban repedezett – a fiatalabb ágaké sima –, szürkésbarna, erősen paraszemölcsös. A vesszők vékonyak, szintén szürkésbarnák, és paraszemölcsösek, rügyei tojásdadok, hegyesek. A hajtások az alfajtól függően rövid szőrösek is lehetnek, a kontinentális típus inkább kopasz. A tojásdad levelek válla lekerekített, vagy enyhén szíves, csúcsuk hegyes, szélük csipkézett. A 3-6 centiméter hosszú és 2,5-4 centiméter széles leveleket viszonylag hosszú, mintegy 10 centiméteres levélnyél tartja. A sajmeggy illatos virágai öt fehér sziromlevéllel nyílnak áprilisban, 4-7 virág bogernyő virágzatba áll össze. Fel nem nyíló csonthéjas termése gömbölyű, egyes típusoknál tojásdad, legföljebb 1 centiméter átmérőjű, fekete színű, de pirosas és sárga termésű változatai is ismertek.

Botanikai besorolását tekintve a rózsafélék (Rosaceae) családjának szilvafélék (Prunoidae) alcsaládjának Prunus nemzetségébe tartozik, ezen belül a III. Cerasus alnemzetségbe sorolják.

A sajmeggy Európában és Nyugat-Ázsiában honos fafaj,

areája Nyugat-Európától kezdődően Közép- és Dél-Európán át húzódik, de megtalálható Észak-Afrikában, Kis-Ázsiában, Nyugat- és Közép-Ázsiában (Törökország, Irak, Irán, Kirgizisztán, Tadzsikisztán, Türkmenisztán), sőt Kína egyes északnyugati tartományaiban is. Hazánkban 7-800 méteres magasságban is előfordul, a Kis-Kárpátokban 4-500 méterig gyakori, a Déli-Kárpátokban 1000 méter magasan is él.

A sajmeggy tudományos, latin elnevezése az arab „mahleb” vagy „mahlab” névre vezethető vissza.

Az arab és török népek már az ősidőkben ismerték, hasznosították gyógynövényként és fűszernövényként, valószínűleg erre utal egy régebbi magyar neve, a törökmeggy is.

Konyhai fűszerként a görögök, törökök, örmények, libanoniak, szírek használják magbelét, fő exportőr Szíria. Törökországban napjainkban is népszerű gyógynövény és fűszer, magja pedig sütemények készítésénél ízesítő adalék. Nálunk inkább a gyümölcsével ízesítenek likőröket, de pálinkát is főznek belőle.

A sajmeggyben értékes fenolos vegyületeket, fenolsav-származékokat, kvercetin glükozidokat és kumarint mutattak ki. A háncs, a fa, a levelek és a mag egyaránt tartalmaz kumarint, ez adja a növény jellegzetes illatát. Fája kemény, hosszú vesszőiből pipaszárat, valamint sétapálcát is faragtak. A 19. században nálunk is voltak pipaszár készítését szolgáló sajmeggytelepek, kemény fáját ma is előszeretettel használják a pipakészítők.

E fafaj változatosságáról számos szerző beszámol, és ennek hasznosítása még mindig nagy lehetőségeket rejt magában az alanynemesítésben.

Terpó András magyar botanikus három, jól elhatárolható areájú alfajba sorolta a Magyarországon előforduló sajmeggy-típusokat. Ezek közül a Nyugat-Európában honos kislevelű sajmeggy (ssp. mahaleb) inkább az enyhébb, humid klímában érzi jól magát, levelei kisebbek, fiatal hajtásai molyhos szőrösek. Télálló, de a hazai kontinentális klímában a korán érkező nagyobb fagyok (- 15 °C) a faiskolában károsíthatják. A Közép-Európától Kis-Ázsián át, Nyugat- és Közép-Ázsiában, továbbá Nyugat-Kínában honos nagylevelű sajmeggyként ismert kontinentális alfajt Terpó András ssp. simonkaii (Pénzes) Terpó alfajként írta le, ennek fiatal hajtásai kopaszok. Ez az alfaj jobban alkalmazkodott a kontinentális klímához, hajtásnövekedése a faiskolában korábban záródik, teljesen télálló, a korai fagyok sem veszélyeztetik. A harmadik alfaj, a ssp. cupaniana (Guss) Terpó areája Dél-Kelet-Európa és Kisázsia, levelei fényesek, bőrneműek, vastagabbak, hajtásai szintén kopaszok, termései pedig nagyobbak, mint a másik két alfajénak.

Díszváltozatairól több szakkönyv is említést tesz, így a kompakt növekedésű ’Monstrosa’ (var. bommii, var compacta), a csüngő ’Pendula’ (var. pendula), és a sárga gyümölcsű ’Xanthocarpa’ (var. chrysocarpa) változatait ismerteti. Jó várostűrő faj, de lehulló termése szemetel a parkokban. Ebből a szempontból előnyös lehet a ’Bogdány’ sajmeggyklón, mert hímsteril, nem termel pollent. Igénytelensége miatt rekultivációkban is hasznos növény.

Legjelentősebb alkalmazási területe azonban a gyümölcstermesztés, ugyanis a sajmeggy kiváló alanya a cseresznye- és meggyfajtáknak, faiskolák nevelik csemetéjét a cseresznye- és meggyfák alanyaként.
Forrás: A Mi Erdőnk