Oldal 51/81
A hazánkban vadászható vadfajok listáján szerepel egy sokak által kevésbé ismert nagyvad is, a szika szarvas. Természetes elterjedési területe Kelet-Ázsia, ahol számos alfaja népesíti be a számukra megfelelő élőhelyeket. Európába, így hazánkba is emberi segítséggel kerültek be.
Sorozatunkban a természetből ellesett ritka, avagy különös pillanatokra szeretnénk ráirányítani a figyelmet. A képhez természetesen mindig tartozik egy fotós, a párosukat pedig gyakran egy izgalmas történet köti össze. Ebben a számunkban kivételesen két szorosan összetartozó kép történetét ismertetjük.
Schmidt Egon neves ornitológus, Kossuth-díjas szakírónk már gyermekkorától fogva rója az erdei ösvényeket, de még ma is ámulatba ejtik a fák, különösen az öreg, görcsös tölgyek s a csodálatos, sima törzsű bükkfák. Az erdőket azonban távcsővel a nyakában járja, hiszen egész életét a madarak megfigyelésének szentelte.
Nagyon sok fából készült épülettel találkozhatunk világszerte. Szinte örökéletűek, archaikus üzenetek a múltból. Nem tűnik túlzásnak, hogy az ember és a természet harmóniája jelenik meg bennük. A fa él, lélegzik, s ezzel egyedülálló mikroklímát teremt a lakótérben, ennek is köszönhető, hogy napjainkban újra reneszánszát éli a fa építőanyag.
Bugac a legismertebb hazai puszták egyike, máig az őshonos magyar háziállattartás emblematikus területe, ahol a homoki erdők mellett kiemelkedő természeti értékű ősborókás és homokpuszták váltakoznak. A táj képe sok helyen még ma is az egykori erdős pusztákat idézi.
Az erdő és a víz kapcsolatáról én inkább kiadványunk nem létező „napfényes” rovatában írnék, ahová jótékony szerepéből adódóan a talaj vagy a napsugárzás is való. Hogy mégis idekerült, annak az az oka, hogy a víznek is van árnyékos oldala, különösen, ha a kelleténél több jut belőle.
Rend a lelke mindennek – tartja a mondás. A rendről alkotott képünk, az ezzel kapcsolatos társadalmi norma közel egységes. Az erdő esetében azonban jóval összetettebb a rendezettség értelmezése.
A közel hatszázéves Mezőtúri Református Kollégiumba beszéltük meg a találkozót. Már várt ránk a bejárat előtt, és magával ragadó lendülete azonnal elárulta, hogyan is sikerülhetett dr. Krizsánné Józsa Piroskának közel negyedszázada országos népszerűségű mozgalmat indítani. A Kaán Károly Országos Természet- és Környezetismereti Verseny megálmodója, fő szervezője csillogó szemmel, nem titkolt büszkeséggel mesélt arról, milyen sok kisdiákot sikerült „megfertőzni” a természet szeretetével.
A mátrai kisvasút hosszabbik vonala mélyen a hegységbe fut és egy varázslatos helyre szállítja az utasokat. Az idilli zöldbe olvadó végállomásra érkezők még nem is sejtik, hogy csak pár perces séta választja el őket a Szalajka-háztól, ahol a Mátrafüredi Erdészet erdei iskolája működik.
Az állami erdőgazdaságok egy része még mindig viseli nevében az erdő- és fafeldolgozó gazdaság (efag) rövidítését. Ennek története 1970-ig nyúlik vissza. Akkor alakultak meg a ma is ismert, a csemetetermesztéstől, erdősítéstől kezdődően a fakitermelésen át a fafeldolgozásig mindent egy vállalaton belül végző gazdasági egységek.
Az erdő, a madarak és a fák hónapjában erdőjárásra buzdítunk mindenkit. Kiszabadulva a mindennapokból, a város szorításából, a fák közt a béke, a bájos madárdal, a zöldellő fű, a rügyekből kandikáló levelek, korai virágok és köztük mosolygó, zamatos kincsek várnak ránk.
A 756 méter magas Pilis-tetőn az 1980-as években katonai bázis működött, romjai a mai napig megtalálhatók a kilátó környékén. Nem véletlenül esett a katonai vezetés választása erre a hegytetőre. A Dunántúli-középhegység legmagasabb pontjáról ugyanis egyedülálló kilátás nyílik a közlekedés szempontjából fontos szerepet betöltő Vörösvári-medencére. Jó időben a Perbál feletti Meszes-tetőt, a Hármashatár-hegyet és természetesen Dobogókő erdős ormai is tisztán kivehetők.
A közelmúltban több örömteli esemény is történt a csákberényi Gróf Merán Fülöp Vadászati és Erdészeti Múzeumban. A tárgyi emlékek gyűjtése és bemutatása mellett mindig is kiemelt célunknak tekintettük az erdész és vadász hivatások szellemi örökségének ápolását. Ennek fontos fejezeteként jelent meg a Vértesi Erdő Zrt. saját kiadásában Merán Fülöp „Vadászparadicsom a Vértesben” című válogatáskötete.
Nyugalom, béke és harmónia, varázslatos zalai táj – ez fogad bennünket, bármelyik évszakban is látogatunk el a Nagykapornak határában húzódó Remetekertbe. A kertnek vallási, történelmi és turisztikai vonatkozásai is vannak, ezért bármilyen okból indulunk útnak, biztosan célba érünk.
A Cserhát vagy a Karancs-Medves vidéke nem a legelrejtettebb tájunk, mégsem ismerik olyan sokan, mint a Börzsöny erdőrengetegeit. Pedig ezen a vidéken is gyönyörű erdők várnak ránk, és köztük természeti, néprajzi és történelmi kincsek egyaránt megbújnak.
Amikor a fuvolista elindul az erdőbe, hogy kifújja magát, nem visz hangszert. Csak sétál, szusszan a jó levegőn és élvezi a csendet. Ezt Szolnoki Pétertől tudom, aki azt mondja, őt énekesnek tartják, de valójában hangszeres zenész. Húsz éve a Bon-Bon zenekarban, és előtte, mellette számos más formációban. Akinek pedig rajzfilmekből ismerős a hangja, az se téved nagyot, hiszen az ének mellett régóta szinkronizál is.
A madárvilág fajainak mindössze mintegy másfél százalékát alkotják a baglyok, mégis velük kapcsolatos a tollasokhoz kötődő különféle babonák, téveszmék legtöbbje. Mára szerencsére az emberek többsége nem hisz ezekben, így nem pusztítja a baglyokat, mégis sok veszély leselkedik az éjszakai tollas ragadozókra. Megőrzésükben, állományuk gyarapításában az erdészeknek is kulcsfontosságú szerep jut.
Nem kell manapság már erdőt-mezőt járnia annak, aki rókát szeretne látni, hiszen egyre gyakrabban jelennek meg a nagyvárosi parkokban, belső kerületek zöldövezeteiben is. Újkori térhódításuk azonban nemcsak az ember számlájára írható – más tényezők is közrejátszanak benne.
Hazánk erdeinek mintegy felét kezeli a 22 állami erdészeti részvénytársaság, szerte az országban, a legkülönfélébb földrajzi adottságok, kihívások közt. Munkatársai nemcsak az erdő jó gazdái, hanem elkötelezett természetvédők és a közjólét szolgálói is egyben, akik nap mint nap azon munkálkodnak, hogy területükön összehangolják az erdő eme hármas rendeltetését.
