A 18–19. századi marosvásárhelyi „kollegyom” híres volt tudományáról és ott tanító pedagógusairól. Tanárai igyekeztek az életben is jól használható, az elméletet és a gyakorlatot összekötő ismereteket átadni a diákoknak, akik jelentős része kisbirtokos családból származott, és tanulmányaik után sokuk a családi gazdálkodásba tért vissza. (…)
Matematikus a réten
A hagyomány szerint Szent Barnabás napja, június 11. a legalkalmasabb a szénakaszálás megkezdésére, illetve a gyógynövények gyűjtésére. Bár országrészenként és művelési területenként eltérő, hogy évente hányszor kaszálnak, de a kaszálás utáni tennivalók, a szárítás, a forgatás folyamata nagyrészt mindenhol hasonló: a megszáradt szénát boglyába rakták. A boglyák mérete és alakja azonban területenként eltérő lehet. A csapadékosabb és a szelesebb országrészekben más alakja volt, mint a szárazabb területeken. 1818-ban Bolyai Farkas, a marosvásárhelyi „kollegyom” mathesis professzora Teleki Ferenc gróf feladványaként azt a matematikai feladatot kapta, hogy határozza meg, milyen alakban érdemes rakni a boglyákat annak érdekében, hogy minél kevesebb eső érje azokat.
