Lapszemle

Szúrós, finom, és még gluténmentes is: ez a szelídgesztenye

Egykor a velemiek fő megélhetési forrása volt, még a lehullott – ahogy ők mondják – rigyáját is nagy becsben tartották, a fa minden részét hasznosították.
szúrós gesztenye

Fotó: Csatlós Norbert

A szelídgesztenyét az erdő állatai is szeretik, különböző praktikákkal tartották távol a szarvasokat, vaddisznókat, például a fodrásztól kapott levágott emberi hajjal. A lehullott, rendkívül szúrós, zöld kupacsokat (gubát) fafogú gereblyével húzták össze, és facsipeszekkel szedték fel, nehogy megsérüljenek. Otthon pedig a ház döngölt padlójú, szellős kapuszínében fakalapáccsal ütötték ki belőlük az értékes szemeket, majd átrostálták, és a megfelelő méretű makktermést eladták.

„A szelídgesztenyének szinte minden részét felhasználták. Faanyaga nagyon tartós, így kerítéslábakat, szőlőoszlopokat készítettek belőle, a közeli cáki műemléki pincesor vázszerkezetét is ez adja, de a házunk udvarán álló szőlőlugas is gesztenyefából van”

– mutatta Miklós. 1937–38 telén rendkívüli hideg pusztított a környéken, a gesztenyefák jó része elfagyott, ezeket a szomszédos osztrák Burgenland-tartományból érkezők festékanyagnak vásárolták fel.

szelídgesztenye

Fotó: MMG/Csatlós Norbert

„A termés belső héja rendkívül erős festékanyagot tartalmaz, húsvéti tojások színezésére kiválóan alkalmas” – ezt már a szintén Velemben élő, tojásírással is foglalkozó Ternyákné Horváth Ágota népi iparművésztől tudjuk, akit most azért kerestünk fel, mert a gesztenyeszezonban különösen, de egész évben sokféle süteményt készít az erdő kincsének felhasználásával.

Ágota éppen kökénylekvárt főzött, de közben jutott ideje arra is, hogy megmutassa a gesztenyemassza felhasználási lehetőségeit. Került az asztalra gesztenyés pogácsa, kifli, bejgli, zserbó, rolád és bukta is.

„Gesztenyével dolgozni jó, sajáttal meg főleg – mondja. – Régen az apró szemű termést leadtuk, akkoriban az ÁFÉSZ felvásárolta, a többit pedig kalákában pucoltuk, mindenféle élelmiszert készítettünk belőle. Mire az ember az őszi munkákkal végez, akkorra a gesztenye »megkukacosodik«, ezt nem szabad megvárni.

Fotó: MMG/Csatlós Norbert

A külső héját eltávolítom, csipet sót teszek a főzővízbe, amit kétszer leöntök róla az erős festékanyag és keserűsége miatt. Ha megfőtt, lehántom a belső héját, és nem passzírozom, hanem ledarálom, így lesz könnyű és nem darabos. Felhasználáskor ízesítem. Cukor és rum nélküli szép világos masszát fagyasztok le kizárólag olyan hűtőben, ahol legföljebb csak valamilyen gyümölcsöt tárolok. Ezt használom aztán a pogácsához, hús töltéséhez, például a karácsonyi pulykához és a süteményekhez is.

Forrás: A Mi Erdőnk