A Bükk-fennsík erdeinek értékét már Nagy Lajos királyunk is felismerte, és a Diósgyőri vár melletti nagybirtokká fejlesztette. Később, az 1500-as évek elején a koronajavak egyikének nyilvánították, így alakult ki a Diósgyőri koronauradalom.
Az ipar miatt megnövekedett faanyagigény lefektette a terv szerinti erdőgazdálkodás alapjait és az erdészeti szervezet kialakulását. A 19. századból származó üzemtervek már egyértelműen a szálerdő-gazdálkodást és a fokozatos felújító vágás alkalmazását ösztönözték. A későbbiekben is a természetes erdőfelújítás maradt a középpontban, ez az alapelv napjaink erdőgazdálkodására is igaz.
„Őshonos fafajokból álló erdeinkben kizárólag természetes módon gazdálkodunk. Bükköseinkben, a viszonylag jónak mondható makkterméseknek köszönhetően, szépen fejlődő facsemeték, azaz szaknyelven újulat jelenik meg. E kapcsán a további munkákat a megjelent újulat fényhez juttatásával, vagyis az idős, árnyékoló faegyedek kitermelésével folytatjuk, előre megtervezett térbeli rendet követve” – magyarázta Tajnai Róbert.