Lapszemle

Budafa, ahol nem csak a zalai agyag marasztal

Mintha mediterrán területen járnánk, még akkor is, ha napjainkban a lombos fák vannak túlsúlyban. Kistolmács, Kiscsehi és Bázakerettye határában a Budafai Arborétum erdő az erdőben, izgalmas látvány.

A Zalaerdő Zrt. közelmúltban felújított Budafai Vadászháza pedig ékszerként ül meg a domboldalban.

Gyergyák Lajos Zalaerdő Zrt.

Fotó: Kiss Gergő

„A terület már a 15. századtól a Zichy család birtoka volt, akik csak egyszer veszítették el, amikor el kellett adni a birtokot, hogy ki tudják váltani a török fogságba került családtagjukat. Később visszavásárolták, és egészen a második világháborúig ide jártak vadászni a Zichyek, bár nem itt, hanem Somogy vármegyében laktak. Leírták, hogy nem vezetett a házhoz köves út, ezért a nagy sárban az autójukat a közeli Kiscsehiből gyakorta négy ökör húzta föl” – vezetett a múltba Gyergyák Lajos, a Letenyei Erdészet igazgatója.

A vadászház csaknem száz éve épült, körülötte hatalmas erdők. Az arborétum, a gyűjtemény alapjait az 1960-as években rakták le, akkor az elsődleges cél a tudományos kutatás volt: azt vizsgálták, miként viselkednek a helyi viszonyok között a különböző fafajok.

De fontos cél volt az is, hogy az ifjúságot a természet szeretetére neveljék. Mára ez utóbbi került előtérbe, és az ilyenfajta nevelés a felnőtteknek sem árt.

Az évszázadok alatt eltűnt települések nyomai még visszaköszönnek az erdei területek elnevezésében. De találunk az erdő közepén temetőt, ahol még gondozzák a sírokat. Budafapuszta is többször majdnem teljesen elnéptelenedett, pedig fénykorában cselédekkel együtt több mint százan lakták. Mára csak az erdőgazdaság erdésze és annak családja lakik a településen, a megmaradt házakat nyaralóként használják. A vadászház építésekor egy parkot is létesítettek, ott találhatók az arborétum legidősebb fái.

„Igazi ritkaságok nincsenek, de nagyon szépek az atlaszcédrusok, a mamutfenyők. A 2000-es évek eleji nagy szúkárosítás kényszerítette térdre a Zala legnagyobb, 80 évnél idősebb lucosát. Innen terjedt át a szú a többi fajra, emiatt az arborétumnak mintegy 20 százaléka elpusztult, és újra kellett telepíteni.

A fenyők közül viszont a mamutfenyők, a jegenyefenyők, egy-két duglászfenyő és az atlaszcédrusok túlélték. Ezek a legszebb fák az arborétumban.

Azóta is ültettünk néhány növényritkaságot, létrehoztunk egy erdeigyümölcs-ültetvényt, benne madárcseresznye, berkenyék, vadkörte, vadalma. Emellett egy tölgygyűjteményt is létesítettünk olyan fajokból, melyek nem honosak vagy ritkaságok Magyarországon. A tavasszal nyíló rododendronok rengeteg látogatót vonzanak. A füves gyepekben természetes úton megjelent a tőzike, a liliomok, de a lombok között megbújik az erdei ciklámen, a medvehagyma is” – magyarázta a szakember. A 48 hektáros arborétum talán nem tűnik nagynak, a legszebb helyeit egy nap alatt be lehet járni. De a családosokat vonzza a különleges játszótér, a tűzrakó helyek, ahol a főzéshez az erdészet fát is ad. Védik a növényeket, az arborétumot körbekerítették, hogy ne járjon be a vad. Ennek ellenére néha előfordul, hogy egy-egy szarvas vagy őz téved a fák közé.

Zalaerdő Budafai Vadászház

Fotó: Kiss Gergő

„A vadászház felújítása 2023 őszére készült el, rohamléptekkel, hogy a vadászszezonra megújulva várja a vendégeket. Egy időben 12 személynek nyújt szállást. A vadászokon kívül azonban népszerű esküvői, rendezvényhelyszín is. A természetes környezetben családias légkör fogadja a vendégeket” – vezetett körbe Steyer Edina. A Zalaerdő Zrt. PR-előadója szerint

elsősorban a csendre, nyugalomra vágyók keresik fel ezt a vidéket, akik valóban a természetben szeretnének pihenni egy hétvégét vagy akár egy egész hetet.

Jól kiépített turistaútvonalak vezetnek az erdőben, a bátrabbak önállóan is kószálhatnak. A Kiscsehi és Maróc közötti út a futók paradicsoma. A Budafai Arborétumba sokan érkeznek kerékpárral, a környéken már több olyan szállást is találunk, ahol kerékpárszerviz-szolgáltatás van. „Nekünk van már olyan erdészeti utunk, ahol a kerékpárosok nyugodtan tekerhetnek, nincs forgalom, ám annál több a látnivaló” – hangsúlyozta Steyer Edina.

Forrás: A Mi Erdőnk