– jegyezte meg a szakember.
Az arborétumban lévő kisebb tó gátja mellett látható az a kő, amely az első olajfúrásnak állít emléket. Az olajipar meghatározó volt a környék fellendítésében, ma ezt emlegetik a Trianon utáni kőolajbányászat bölcsőjének. A második világháború előtt a Magyar-Amerikai Olajipari Részvénytársaság tevékenységének még ma is sokat köszönhetnek. Macskaköves út vezetett az olajfúrótornyokhoz, ez az alapja a mostani főfeltáró utaknak. Bár korábban többen is próbálkoztak, az olajat végül az amerikaiak találták meg a ’30-as években, és arra építve komoly olajipar jött létre. Bázakerettyére lakótelepet, uszodát építettek, ami a mai napig megtalálható.
„Bár a legtöbb fúrást már lezárták, ez még működő olajmező, a tevékenység azonban csak akkor gazdaságos, ha feljebb megy az olaj és a gáz ára. A második világháború környékén szükség volt az olajra, fokozott termelés folyt, utána pedig az ötéves terveket kellett teljesíteni. Olyan ütemben termelték ki az olajat, hogy túl hamar kifogyott” – meséli Gyergyák Lajos egy olajfúró magabiztosságával. Az olajipar nagyon jól fizetett, egyesek szerint a környező településeken több primőr árut vásároltak, mint Nagykanizsán, illetve vezetékes gáz is hamarabb volt, mint Budapesten.
Amikor Horváth Brigittát, a vadászház gondnoknőjét telefonon kerestem, kislányos hang szólt a készülékbe. Találkozva alig hittem, hogy a háromgyerekes anyuka már 25 éve dolgozik Budafán.Ez az első munkahelye, jó 14 évet lakott a szomszédos településen, Bázakerettyén, néhány esztendeje alakult úgy az élete, hogy beköltöztek Nagykanizsára, ahonnan naponta ingázik. Ma is hangoztatja, hogy a városi életforma nem neki való, nagyon kötődik a természethez.
Tudjuk, a vadászházat a konyhájáról is megítélik. Budafán elsősorban a helyi, illetve szezonális, erdőhöz kötődő ételekkel találkozhatunk. Bevallja, a konyhát örökölte, a főzési szokásokkal együtt, fiatal felnőttként csöppent bele egy családi vállalkozásba. Bár végzett szakács, a főzési szokása az elmúlt 25 év során alakult ki, elődje formálta az ízlésvilágát és az ételkészítési gyakorlatát.
A horgászok közül is sokan inkább csak a hobbijuknak hódolnak, nem feltétlenül eszik meg a halat, és a vadászok egy része sem fogyaszt vadhúst” – fogalmazta meg benyomását, és hogy ne legyen zavartalan a beszélgetésünk, a lábainál megjelent Lujza, a tacskókölyök.
Az egytálételek főként a társas vadászatok kedvelt fogásai. Fontos számukra, hogy ne az evéssel húzzák a vadászat idejét, ugyanakkor az étel legyen laktató és ízletes. Zömében külföldi, osztrák és német vendégeik vannak, akik a nagyon erős, telt magyar ízekkel nehezen barátkoznak meg. Ez alól jelent kivételt a gulyásleves és a paradicsomos töltött paprika. A külföldiek a kevésbé fűszerezett, naturálisabb ízekre vágynak, számukra egy fokhagymás oldalas már nagyon megterhelő lenne.
