Oldal 28/33
Tavaly nyáron sorozatos medveészlelés tartotta izgalomban a közvéleményt. A legtöbb hír az észak-magyarországi régióból érkezett; ezek után nem csoda, hogy több mátrai túrát tervező csoport érdeklődött nálunk a valós veszélyt illetően. Néhány esetben el is maradt a hegyvidéki kirándulás.
Még le sem kanyarodtunk a Nyíradonyt Nyíracsáddal összekötő útról, már három dámszarvastehén „köszöntött”. Amikor pedig ráhajtottunk a NYÍRERDŐ Zrt. Gúthi Erdészetének vadászházához vezető bekötőútra, egy koronás gímszarvas kocogott el előttünk. Mintha a vendégek üdvözlésére készült koreográfia részei lettek volna.
Véletlenül bukkantam rá Horváth Éva szépséges gyapjúgombolyagjaira. Nyár végén, a Mesterségek Ünnepének forgatagában hirtelen megállított a puha anyag és a pasztellszínek mesés keveréke. Megszámlálhatatlan árnyalat, valami jó, meleg természetességben. A kirakodó asztalka körül mezei virágokból és zöld szárakból font kerítés, mögötte egy mosolygós hölgy.
Az Országos Kéktúra útvonaláról érdemes egy kis kitérőt tenni – Tatabánya várostól is karnyújtásnyira – a Vértesi Erdő Zrt. által 2016-ban emelt Körtvélyesi kilátóhoz.
Az 1971-es vadászati világkiállítás 50. évfordulóján ismét Magyarországon találkozik a vadásztársadalom színe-java, hiszen 2021-ben hazánk ad újra otthont a rendezvénynek. A nagyszabású tervekről, előkészületekről Kovács Zoltánt, az „Egy a természettel” Nemzetközi Vadászati és Természeti Kiállítás kormánybiztosát kérdeztük.
Az ártéri erdő szívében élt évtizedeken keresztül. Babos Imre erdészként pákász is volt. Halászott, erdőt nevelt, járta és óvta a területét, ha kellett gyalog, gépkocsival vagy ladikon. Ismerték a szarvasok, szomszédai voltak a vaddisznók, a rétisasok pedig barátként üdvözölték.
Tóth Péter csöndes, akár az erdő, amelyben élete nagyobbik részét tölti. Tíz éve már, hogy az erdőben, gyönyörű környezetben, Zalaszántón a Paperdei Erdészházban lakik, és 24 órás erdészként él. A legutóbbi megmérettetésen ő bizonyult a szakma legjobbjának, s 2018-ban elnyerte az Év erdésze díjat.
Gyönyörű színezetű tollazata kétségkívül a természet egyik remekműve. Hátoldala csillogó smaragdzöld és kék színben ragyog, torka és tarkófoltja fehér, a feje és testének alsó része pedig sárgásbarna. A jégmadár fenséges megjelenése más fajokkal összetéveszthetetlen, így bár ritkán kerül szemünk elé, könnyen azonosítható.
A Zalaerdő Zrt. Lenti Erdészetének területei a megye nyugati csücskében helyezkednek el, a szlovén határ szomszédságában. Az erdő- és vadgazdálkodás mellett tevékenységének harmadik fontos pillére az öt év híján százesztendős fűrészüzem. A dimbes-dombos zalai táj turisztikai szempontból is megkapó: népszerű az erdei vasút, és virágzik a bakancsos, a futó, valamint a kerékpáros turizmus.
Varga György a Magyar Távirati Iroda fotóriportere, Vas, Somogy és Zala megyéből küldi a hírképeket. A fényképezés szeretetét lelkes amatőr fotós édesapjától örökölte. Egy fotós, egy kép, egy történet sorozatunkban egy sejtelmes drónfotóját mutatjuk be.
Kíváncsian vártam ezt a találkozót Csordás Miklóssal, mivel tudtam, hogy különleges kapcsolat fűzi a fához – például gerendákat, szarufákat ment ki régi épületekből, hogy azok karakteres bútorokban, lakberendezési tárgyakban, padló- és falburkolatokban újjászületve élhessenek tovább. Merész összeállításokat, rusztikus finomságot és elhivatott bábáskodást tapasztalok minden szegletben és gesztusban.
Nem ősvadon, nem véletlenül létrejött különleges élőhely, hanem az elmúlt csaknem 150 év tervszerű erdőgazdálkodásának eredménye. Gemencet, Európa legnagyobb összefüggő ártéri erdejét a terület akkori tulajdonosai alakították ki a folyószabályozás eredményeképpen, majd az erdészek és a vízügyi szakemberek közös munkája őrizte meg és formálta az elmúlt mintegy másfél évszázadban, és formálja napjainkban is.
Az erdők és Sopron. Elválaszthatatlanok, összetartoznak, mint „évszázados barátok”. Ezt a kapcsolatot a város történelme és a kedvező földrajzi elhelyezkedés kovácsolta össze. A különleges kötődésről számos írás, tanulmány, könyv született; egyik ilyen Nagy Csaba erdőmérnök-természetfotós képeskönyve, a Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. kiadásában.
Lapunkban rendszeresen tudósítunk a bő 2 millió hektár hazai erdő 56 százalékát kezelő állami erdőgazdaságok közjóléti beruházásairól. Nagy István agrárminiszter szerint az erdőknek továbbra is közösségi célokat kell szolgálni, és ebbe az állami erdőgazdaságok gazdasági tevékenysége mellett szervesen beletartozik a közjóléti szolgáltatás is.
A Bakonyerdő Zrt.-ről elsőként a nevében szereplő hegyvidék, vagy a Balaton-felvidék jut legtöbbek eszébe, de területünk nem csupán e két tájra terjed ki. A hegyvidék lábánál, a Marcal folyó medencéjében fekvő Pápa–Devecseri síkság erdeinek jó részét is mi kezeljük, s e változatos, gyönyörű vidék számos fölfedezni valót tartogat az ide érkezőknek.
Egy fotós, egy kép, egy történet sorozatunk következő részének szereplője pályafutását egy amatőr fotóstanfolyamon kezdte, azóta autodidakta módon tökéletesíti tudását. A telihold fényénél megörökített lecsapó villám saját megítélése szerint is az egyik legkülönlegesebb hangulatú fotója erről a természeti jelenségről.
Budafok zegzugos, békebeli hangulatú utcácskái patinás régi pincéket rejtenek. Mélyükben érlelődik az ünnepek itala, a pezsgő. A Garamvári Pezsgőpince kapuján a „szőlőművészet” felirat találóan jelzi, hogyan tekintenek a családi gazdaságban a szőlőre, a bor- és pezsgőkészítésre.
Karácsonykor sok lakás éke a feldíszített fenyő- fa: lehet kicsi, asztalra állítható vagy több méter magas óriás, mutatós tartóba illesztett vágott, földlabdás vagy konténeres. És vannak, akik ragaszkodnak a műfenyőhöz.
Hazánk erdeinek mintegy felét kezeli a 22 állami erdészeti részvénytársaság, szerte az országban, a legkülönfélébb földrajzi adottságok, kihívások közt. Munkatársai nemcsak az erdő jó gazdái, hanem elkötelezett természetvédők és a közjólét szolgálói is egyben, akik nap mint nap azon munkálkodnak, hogy területükön összehangolják az erdő eme hármas rendeltetését.
