A budaörsi légi bázison a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója, dr. Gorove László fogad és beavat nagyon is „földi” mindennapjaikba. Mielőtt végigvezetne az épületen, egyenesen a hangárba tartunk, ahol
A két hajtóműves könnyűhelikopter specialitása a ventilátor kialakítású Fenestron faroklégcsavar, ami kevésbé sérülékeny és balesetveszélyes, mint a hagyományos rotorok. Biztonságos, kis helyen le tud szállni, ezért is alkalmas mentésre, magyarázza Gorove doktor.
Belül a gép zsúfoltnak tűnik, a keskeny hordágy mellett komplett orvosi műszertár kapott helyet. Hátizsákszerű csomagokban a felszerelés: lélegezetőgép, oxigénpalack, infúziós pumpák, monitor, defibrillátor, EKG, ultrahang, szívkompressziós készülék, és minden, amire szükség lehet. A beteg fejénél dolgozik az orvos, aki még bukósisak nélkül sem tudna kiegyenesedve ülni.
– jegyzem meg. Talán ők az egyetlen egészségügyi intézmény, ahol az orvosoknak, ápolóknak fizikai tesztet is kell végezniük – válaszol az igazgató. A helikopterek háromfős személyzettel repülnek: a pilóta, az orvos és a mentőápoló egyaránt összetett, magas szintű, speciális képzést kapott.
Magyarországon hét légimentő bázis működik: Miskolcon, Debrecenben, Szentesen, Pécsen, Balatonfüreden és Sármelléken, valamint Budaörsön, ahonnan irányítják őket. A 22 pilóta mellett közel 80 egészségügyi szakember dolgozik azon, hogy az egész országban biztosítsák a légimentést. Szolgálatuk megy minden légi balesethez, a nehezen megközelíthető helyszínekre, a súlyos, tömeges balesetekhez, és akkor is, ha sürgősen orvosra lenne szükség, de nincs orvos 15 percen belül elérhető közelben.
Ha helikopterre van szükség, a mentésirányító átadja a feladatot a budaörsi bázis légi irányító koordinátorának, aki pontosan tudja, monitoron figyeli, az országban melyik gép, éppen hol van.
De ezt már személyesen is láthatom, mert belépünk a modern, komfortos bázisépületbe. A koordinátori szobában egy fiatalember, Gorove Kristóf ül a monitorok előtt. Gyorsan tisztázzuk, a név nem véletlenül ismerős, ő a doktor úr fia.
A képernyők most csendesek, azt mutatják, hogy a hét bázison bevetésre várakoznak a helikopterek. De megesik, hogy egyszerre több megyében is baj történik, és akkor hirtelen több bázis gépeit kell mozgósítani. Ha hívás jön, a koordinátor megnézi, melyik gép van legközelebb az esethez, majd távolságot, irányt ad az induláshoz. Amíg felszálláshoz készülnek, leolvassa a pontos koordinátákat, szükség esetén tárgyal a kórházakkal, és mivel látja a mentőegységekben lévő digitális rádiók helyzetét, tudja hol jár mentőautó, hol helikopter, a munkájuk összehangolásában is segíthet.
Évente több mint háromezerszer szólal meg csengő, tavaly három és félezer riasztás volt.
A falon speciális naptárban, piros pöttyökkel jelölik az eseteket, amik szemmel láthatóan megsokasodnak nyáron. Ennek egyik oka, hogy napkeltétől napnyugtáig repülnek, így nyáron hosszabb az ügyelet. Másrészt az iskolai szünet, a nyaralási kalandok, a meleg miatt lényegesen több a baleset, rosszullét.
Tipikus terepi szezonbalesetek a túrázó, barlangász, sárkányrepülő, sziklamászó szerencsétlenségek. Utóbbiaknál nem csak a lezuhanás veszélyes, előfordul, hogy a kirándulók fejére hullanak kődarabok a sziklamászók miatt.
Az adatok alapján a helikopter földeríti, hol a sérült, és ha már látják, leszállóhelyet keresnek. Hegyvidéki, erdős környezetben ez nem könnyű. Meglehet, hogy a sérülttől csak messzebb sikerül leszállni, ilyenkor terepjáróval, mentővel, vagy akár gyalog közelítik meg a helyszínt. A siklóernyősöknek van a Budai-hegyekben egy rajthelye, ami nem ismeretlen a légimentők előtt. Nemrég egy úriember éppen elrajtolt a hegyről, majd elég hamar lezuhant, még fönn a sziklák közt. Megtalálták ugyan a bajbajutottat, de minden igyekezetük ellenére a helikopterrel csak a hegy lábánál lehetett leszállni.
Később tűzoltók, helyi erdész, meg egy falubeli traktoros segítségével jutottak fel a sérülthöz, és lehozásához a honvédség kötéltechnikával fölszerelt gépére is szükség volt.
Kevésbé cifra esetekben, közúti balesetnél, vagy házi rosszullétkor is előfordul, hogy nem tud pont ott leszállni a helikopter – kivált hegyvidéken. Ilyenkor végső megoldásként marad a focipálya. Szerencsére, a legtöbb faluban akad ilyen „alkalmi leszállópálya”. Ha kénytelenek a faluszélen landolni, és onnan gyalogolni a baleset helyszínére, általában percek alatt felajánlja segítségét egy autós – meséli Gorove doktor. Kalandoknak sincsenek híján. Egyszer kiválasztottak egy takaros kis udvart célközelben, ahol sikeresen le is szálltak. Ám akkor kiderült ki, hogy az udvar körbe van kerítve, a kapu pedig zárva. Ilyen helyzetekre tartanak a helikopteren drótvágót! Ha életveszély van, átvágják a kerítést, és később megfizetik a kárt.
Az orvos tapasztalata szerint az emberek egyre érzékenyebbek a méh- és darázsszúrásra, megelőzésük pedig szinte esélytelen. Nemrég épp egy ilyen rosszulléthez mentek, az illető már sokkos állapotban volt. Ha 3 perccel később érkeznek, életét veszti. Szerencsére tudtak rajta segíteni.
Búcsúzóul a magyar légimentés színvonaláról kérdezem az ügyvezető igazgatót. Ezzel a tudással, felszereltséggel, működéssel a fejlett világban hol foglalunk helyet? A válasz határozott:
És, ha valakinek, hát Gorove doktornak lehet erre rálátása, hiszen 2013 óta vezeti a szolgálatot, és még jóval korábban, 1981-ben, orvostanhallgatóként kezdte a repülést. Magyarországon ő a rangidős, aki a legrégebben dolgozik mentőhelikopteren, és máig részt vesz a mentésben.
