Amellett, hogy a terület a mai napig komoly kutatások helyszíne, a pihenni vágyó vendégeket érdekes programokkal várják, és a dendrológia iránt érdeklődők is gyarapíthatják ismereteiket.
A fővárosi erdők növényvilágának is köszönhető, hogy mára az arborétum több mint 1000 növényfajtával rendelkezik. Szükség volt egy mintaterületre, ahol a szakemberek megnézhették, hogyan fejlődnek azok a fajok, amelyeket később, elsősorban zöldövezeti fásításban, illetve a parkerdőkben, városi parkokban kívántak felhasználni díszítő értékük miatt; olyan térségben, ahol az erdők látogatottsága, turisztikai szerepe különösen nagy.
Telki és Budakeszi között találtak megfelelő területet az arborétum kialakításához. A helyszín kiválasztásában közrejátszott az is, hogy 1949-től a közelben működött az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) kísérleti telepe, ahol a szakemberek már több tíz hektáros erdőtelepítést kezdeményeztek és kezeltek. Így az arborétum az alapítást megelőző évtized erdészeti szakmai munkájából is építkezhetett. Az akkortájt készített kerítéssel pedig nemcsak a környék vadállományától, hanem a vandál látogatóktól is védték a növekvő erdőket.
Miután az elvi és területi kérdésekre pont került, az első „kapavágások” 1959-ben kezdődtek meg Galambos Gáspár erdőmérnök irányításával. Az ültetési anyag nagy részét a Kámoni Arborétum adta, a többi más hazai arborétumokból, parkokból, kertészeti és erdőgazdasági kertekből származott. Az ültetés, a növények folyamatos ápolása megegyezett az erdősítésekben alkalmazott módszerekkel.
A lucfenyőfélék és a hosszú tűlevelű fenyők számos fajtája és változata szebben növekedett az átlagosnál. A duglászok, a hamisciprus-félék, a borókák többnyire beváltak, a tujafélék közül viszont csak egyesek, például az óriás tuja volt ígéretes. A lomblevelű fajokból az őshonos fák érezték jobban magukat. A cserjék közül szépen fejlődtek a madárbirs-, a borbolya-, a galagonya-, a som-, az ezüstfa-, az orgona-, a fagyal-, a gyöngyvessző- és a tűztövisfélék. Általában jelentősen visszamaradtak a savanyú talajt kedvelő, a fagytól, a szárazságtól szenvedő fajták.
Jelenlegi arculatát 1979-1980-ban nyerte el az arborétum, amikor a maradék területeken nagyrészt saját termesztésű csemetéket telepítettek. Az exóta és az ország más részéből származó fajok közé az idő múlásával a budai hegyekben őshonos növények is betelepültek, és mára szemet gyönyörködtető elegyet alkotnak. A befektetett munkára a hazai természetvédelem is felfigyelt:
A növényzet mára a kutatás, az ismeretterjesztés, az oktatás számára igen értékes szintre jutott. Esztétikai értékénél fogva vonzza a természetet szeretőket, a növények iránt érdeklődőket. Az erdei tavacskában őshonos mocsári teknősök, az állatsimogató területén felállított madárházban pedig kacagó gerlék és fürjek élnek, ezzel is elősegítve a szemléltető oktatást, ami az arborétum fontos tevékenységei közé tartozik.
A szervezett programok egy-egy természeti esemény, hagyomány vagy ünnep köré szerveződnek.
A tematikus programok alkalmával minden korosztály találhat érdekes elfoglaltságot. Míg a gyermekek a természetismereti játékok során tehetik próbára tudásukat, vagy kincseket kereshetnek a zöld ösvényeken, addig a felnőttek szakvezetéses séta során bővíthetik ismereteiket, vagy éppen madáretetőt és odút készíthetnek. A hagyományőrző játékok, illetve a természeti motívumokat felhasználó kézműves-foglalkozások is népszerűek.
melynek keretében amatőr színházi- és bábelőadásokat tekinthetnek meg az arborétum látogatói.
Megnyitása óta több mint 20 ezer ember kereste fel az arborétumot. A kellemes séták mellett a folyamatosan fejlődő, eszközrendszerében bővülő játszótér, valamint a színes programok is egyre több látogatót csábítanak. Ennek ellenére az arborétum továbbra is őrzi különleges báját, a nyugalom szigete a zsibongó nagyváros mellett.
Tomsics Nóra, Budakeszi Arborétum
Mészáros Péter, Pilisi Parkerdő Zrt.
 Kacskovics Mihály erdésztechnikus, ny. birtokrendező levele betekintést enged az arborétum születésébe. „Abban az időben Galambos Gáspár technikust keresett, és ismeretség révén kerültem akkor hozzá. Eleinte másodhegedűs voltam, de 1960 májusában a „prímás” lelépett – ekkor lettem elsőhegedűs. Kizárólagos elfoglaltságom az Arborétum, és annak vezetése volt. Az egzóták telepítése még 1959 őszén kezdődött, 1963 nyaráig a telepítések zömét be is fejeztük, az akkori nyilvántartás 800-850 fajta fát és cserjét tartalmazott (az 1971-es felvételkor 1060-at – Apatóczky István). Ezek beszerzését Gazsi bácsi irányításával és ismeretsége révén az egész országból végeztem. Jött ide egzóta például Surdról, Csákánydoroszlóról, Sopronból, Szombathelyről, Kamaraerdőről, Kámonból, Gödöllőről, Szarvasról és Ráckevéről is. Az ültetést igen nagy gonddal végeztük. Begyakorlott perbáli asszonybrigáddal, 10-12 fővel dolgoztunk. Nem normára fizettünk, és sohanem a mennyiség, hanem a minőség volt a fontos… Egy-egy kivételesen igényes szolitert hetente egyszer locsoltunk szárazságban. Gazsi bácsi tavasztól őszig naponta kijött az Arborétumba, ahol természetesen megkívánta a „jelentést” a létszámról és az éppen végzett munkákról… Regisztráltuk az elmúlt évben elültetett csemetéket, a térképre berajzoltuk a különleges szolitereket, töröltük a kipusztult egyedeket és terveztük a következő évet.” |
