Innen tovább haladva érjük el a Bund-kilátó helyét. A hajdani Bund-kilátó a lengyeli sánc közelében volt, és az Országos Erdészeti Egyesület egykori titkárának, Bund Károlynak állít emléket. A nevet a helynek Deák István, a Gyulaj Zrt. korábbi vezérigazgatója adta. Az évtizedek során az építmény állapota annyira leromlott, hogy végül el kellett bontani, és azóta a környező erdő is felnőtt, gátat szabva a kilátásnak.
Koloncos legyezőfű a Hegyháton
Fotó: Horváth Csaba
Utunk a Lázi-domb felé folytatódik, ahol egy újabb, szinte nyom nélkül eltűnt település volt. Láz falu egykor a mai erdő helyén állt, de a történelem során elnéptelenedett, és nem épült újjá. Ma már csak a terep apró jelei – elsimuló házhelyek, enyhe kiemelkedések, gyümölcsfák – utalnak a korábbi jelenlétére. Itt található a szálláshelyként is működő Szentkúti kunyhó – Ökoház, amelyet a helyiek még mindig Lázi házként emlegetnek. Ezen a helyen valóban eggyé válhatunk a természettel, hiszen a házat teljes egészében a megújuló energiák működtetik. A „láz” szó a szláv nyelvekben erdei tisztást jelent, és a térség helyneveiben több egyes népcsoportokhoz köthető elnevezés is fennmaradt; különösen az egykor itt élt németek hagytak ránk számos nevet, ilyen például a Rosskopf („lófej”) és a Langental („hosszú völgy”).
A 19. század végén a terület feltárását vezető Wosinsky Mórnak a Sánci tetőn állítottak emléket
Fotó: Gál László
A sánc földből emelt védmű, amely egykor a települést vette körül. Bár ma már csak enyhe terepalakulatok jelzik, a nyomai még jól követhetők. A Sánci tető így különleges pont a Tolnai-Hegyhátban: több ezer évvel korábbi emberi jelenlét nyoma.
Erdészek, vadászok emlékét őrzik
Végül elérjük a Koszorú-dombot, a Tolnai-Hegyhát egyik jellegzetes kiemelkedését. A terület ma a helyiek egyik kedvelt kirándulóhelye, Majálisnak is gyakran nevezik. A Gyulaj Zrt. 2015-ben erdei kirándulóhelyet és tanösvényt hozott itt létre, mely bemutatja a dombvidék változatos felszínét és élővilágát. A domb neve feltehetően a formájára utal: a környező völgyek által körülölelt magaslat valóban koszorúszerűen emelkedik ki a tájból.
Az Ökoházat megújuló energiák működtetik
Forrás: A Mi Erdőnk
A térképen fellelhető tájneveket még hosszan sorolhatnánk. Sok közülük egy-egy sokat megélt erdész vagy vadász emlékét őrzi, ilyen a Keszi-katlan, a László halála, a Bikatöke vagy az Ikerborjas. Mások a birtokos családokhoz kötődnek, emléket állítva az Apponyiaknak, a Mercyknek, az Esterházyaknak, vagy egy-egy terület állandó „törzsvendégének”.
Ezt a rejtett történetekkel átszőtt vidéket ma a Tolnai Zöldút Teljesítménytúra útvonala is bejárja: az ösvények nemcsak erdőkön és völgyeken vezetnek át, hanem eltűnt falvak, egykori gazdálkodás és régi emberi jelenlét nyomait is összekapcsolják. Aki végighalad rajta, valójában nemcsak egy túrát teljesít, hanem egy táj történeteit is átélheti.
A Papdi kápolnát 1931-ben szentelték fel
Fotó: Gőbölös Péter
A Tolnai-Hegyháton tett kalandozásokban segítségemre volt Kupás Deák Zoltán, Rosenberger Ferenc és Vaszari József, a Gyulaj Zrt. Hőgyészi Erdészetének nyugállományú dolgozói. Köszönöm nekik!
Stein-Szabó Stefánia
Gyulaj Zrt.
erdeiiskola-vezetőhelyettes
Fotók: Gál László, Gőbölös Péter,
Horváth Csaba, Stein Krisztián
