Hubertus-tölgy
A Tűzőrző-hegy tövében álló vénséges vén faaggastyánt emberemlékezet óta Hubertus-tölgy néven ismeri a nép. A csaknem 260 éves, 23 méter magas és több mint 720 centiméter törzskerületű tölgy a magyar természetvédelem egyik szimbolikus fája.
Az akác nemesítésének magyar úttörője, Fleischmann Rudolf 1934-ben Gúthon két sudáregyenes törzsű fát választott ki anyafának. Utódaik a Szatmári út mentén, valamint a Szacsvay erdőtömb szomszédságában állománnyá cseperedtek. Ezeknek a gúthi árbócakácosoknak a letermelésekor az iparilag jól hasznosítható fája meghaladta az 54 százalékot. Az ilyen tulajdonságú akácosaink fennmaradásáról az erdészelődök sarjaztatással, maggyűjtéssel és csemeteneveléssel, oltógallyak gyűjtésével és azok szaporításával, anyatelep létesítésével gondoskodtak.
(Nagyerdő 6, Bánk és Nagycsere 4-4, Haláp 11, Savóskút 2, Ohat és Gúth 4-4), összesen 74 hektárnyi területet. Gúthon védetté vált a templomrom, a vasúti bevágás páfrányosa, a Hubertus-tölgy és a Nyírvíz csatorna menti nyírese.
Az Alföld egyik legnagyobb összefüggő erdeje a Gúthi-erdő
Napjainkban a NYÍRERDŐ Zrt. Gúthi Erdészete nyolc községhatárban (Balkány, Fülöp, Hajdúsámson, Nyíracsád, Nyíradony, Nyírábrány, Nyírlugos, Nyírmártonfalva) közel nyolcezer hektár erdő fenntartásáról gondoskodik. Gúth több mint ötezer hektáros erdőtömbje a Nyíradony és Nyíracsád közötti út két oldalán fekszik. A gúthi rengeteg az Alföld egyik legnagyobb összefüggő erdeje.
Az akkor indult homokfásításoknak és a trianoni békediktátumot követő alföldfásítási munkálatoknak köszönhetően a tölgyesek mellett akácosok, nyárasok, fenyvesek alkotják Gúth zárt erdőtömbjét. Gyertyán, dió, juharok, hársak, kőrisek, szil és vadgyümölcsök színesítik a fafajok sorát.
A 18. században került Debrecen használatába Gúth puszta
Megjelentek a dámok
Külső-Gúth 345 hektáros része 1988 óta a Hajdúsági Tájvédelmi Körzet legészakabbra eső területe. Az erdőtömb pedig Gúti-erdő kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület néven része a Natura-2000-es hálózatnak.
Magyarországon az 1950-es években olyan rezervátumterületeket jelöltek ki, ahol a vadászati jogot az állam vette át. A Gúthi rezervátum 1957-ben vált üzemi vadászterületté.
A Magyar Vadász újságban 1966-ban Geréby György a debreceni őzvadászatokról szóló cikkében arról tett említést, hogy a harmincas években a gúthi erdőben dámbika járt. Öt év elteltével a helyi néplap beszámolt arról, hogy a gúthiak az előkészületeket befejezve várják a dámokat. A lapátosok Telkiből, Gyulajról, Gödöllőről és Tiszadobról több hullámban érkeztek. Ezzel a vadászterület a nagyvadgazdálkodás helyszínévé vált.
Tavaly Gúthon találkoztak az EU-ból érkezett vadászati főigazgatók
