Nyugat–keleti irányban Vép városától Veszprém vármegye határáig, észak–déli irányban a Kisalföldön fekvő Kenyeri községtől a Kemenesháthoz tartozó Szemenye településig.
A szétszórtan elhelyezkedő erdők kialakulásához, tulajdonlásához számos érdekes történet kötődik, így lett az igazgatóság legismertebb erdeje, a Farkas-erdő lapunk 2023. évi 5. számában a Legendák rovat főszereplője. A szélén álló Scherg Lőrinc-kilátóról pedig a 2018. évi 1. szám Panoráma rovatában írtunk; a 2023. évi 1. szám Tájoló rovatában Kemenesalja – ahol szintén a sárvári erdészek dolgoznak – látnivalóit vettük sorra. Mostani írásunkban az Erdészeti Igazgatóság további erdeit ismertetjük.
térség legismertebb állami erdeje a Farkas-erdő
Az erdeifenyő térhódítása
Scherg Lőrinc-kilátó a Farkas-erdő káldi határában épült 2015-ben. Névadója a térség főerdésze volt a 20. század elején
Az igazgatóság kezelésében lévő terület legnagyobb részét, több mint ötödét a cseresek foglalják el (22 százalék), az erdeifenyvesek aránya 18,7, a gyertyános-kocsányos tölgyeseké 16, a kocsányos tölgyeseké 13,5, az akácosoké 8,5, a gyertyános kocsánytalan tölgyeseké 5, a kocsánytalan tölgyeseké pedig 2,5 százalék.
Az erdeifenyő ma is meglévő magas területi arányának okát a közelmúlt eseményeiben kell keresni, melyre Varga Péter erdőművelési csoportvezető így emlékezik vissza: „A Szombathelyi Erdészeti Zrt. jogelődje, a Falco Fakombinát időszakában, 1981-től a tízéves üzemtervekben a Vas megyei állami erdők egy része iparierdő-besorolást kapott. Ebbe beletartozott Sitkén az Öregcser erdőtömb és a Váti-erdő is.
Üzemtervi előírás szerint is lehetséges volt 20-30 hektáron tarvágást végezni, míg az erdőfelújítást legnagyobb részt erdeifenyővel, a vegetációs időszakban konténeres erdeifenyő-csemetével, kisebb részt vörös tölggyel, akáccal és cserrel kellett megvalósítani.
Varga Péter: az utóbbi 30 évben más elvek szerint kezeljük erdeinket
A káldi erdőismereti tanösvény állomásai az erdészek munkáját is bemutatják
Gyakori jelenség volt a vágásterületen az egyidejű munka, azaz, amíg a területek egyik felében a kidöntött fák gépi aprítása történt, másutt a konténeres csemetével már megkezdődött az erdőfelújítás. A vegetációs időszakban is ültethető konténeres csemetét a bejcgyertyánosi csemetekertben termelték. Volt olyan év, hogy négy millió konténeres csemete volt az ültetési szezon elején a kertben, majd a készlet jelentősen lecsökkent a végére.
Ennek az évtizednek a hatása tehát hosszú időre meghatározta e terület erdőképének alakulását. Az utóbbi 30 évben, különösen a 2009. évi erdőtörvény hatálybalépését követően, már alapvetően más elvek szerint kezeljük erdeinket, és ennek már meglátszik a kedvező hatása az erdőképben. Ahol lehetséges, ott a természetes folyamatokra, a makktermésre alapozzuk a tölgyesek, cseresek felújítását, és csak a gyengébb termőhelyeken ültetünk erdeifenyőt.”
