2013 ORFK légifelvétel, H. Szabó Sándor
Az erdőben jelentősen megnőtt a fakidőlések kockázata, felázott a talaj, valamint a nyári gátak töve, ezért a hullámtéren belüli időszakosan ármentett területekre is betörhetett a víz. A vészhelyzetet fokozta, hogy a Duna gyors emelkedése miatt rendkívül erős volt a víz sodrása. Az erdőlátogatási tilalomnak, amely az embert védte, volt tehát egy másik nagyon komoly oka, mégpedig az, hogy minél sikeresebb legyen a vadmentés.
Minimális emberi jelenlét
A gemenci erdészek és vadgazdálkodási szakemberek vigyázó szemeiket nem Párizsra, hanem a németországi Passaura vetik.
A vadvédelmi dombokat az utolsó napokban nagyjából kétheti élelemmel töltik fel az erdészeti társaság munkatársai, így az oda menekülő állatok fél hónapig is túlélhetnek. Miután megtörtént az ártér elöntése, már csak az ármentett területeken lévő etetőkbe szállítják a takarmányt, hogy a víz által kiszorított állatok itt találjanak menedéket. Csendben és nyugalomban.
Az ok pedig egyszerű. Képzeljük csak el, hogy az úszó, akár már hosszú órák óta menekülő vad az utolsó pillanatban, amikor már épp a magaslatra lépne, találkozik egy emberrel, megijed és visszafordul a vízben. A túlélés esélye máris minimálisra csökken, és sajnos megtörténik a tragédia, az állatpusztulás. Ha azonban nincs emberi zavarás, az állatvilág számára jóval nagyobb a túlélés esélye. A Gemenc Zrt. ezért hívja fel minden alkalommal a lakosság figyelmét arra, hogy az árhullám elvonulásáig személyes jelenlétükkel ne zavarják az állatok menekülését és az erdészek, vadgazdálkodási szakemberek mentési és árvízvédelmi munkáját.
Baricz Árpád
Fotók: H. Szabó Sándor/ORFK,
Hadi Zoltán, Baricz Árpád, Gemenc Zrt.
Oldalak: 12
