A Szegedi Erdészet a térség adottságai miatt bővelkedik szélsőségekben, ha az erdőgazdálkodás kihívásait vesszük sorra. Az erdészet nagy része a Tisza, illetve a Maros hullámterén helyezkedik el. Kisebb része Csongrád-Csanád vármegye keleti részén Békés vármegyéig húzódik. E két tájegység alapjaiban eltérő adottságú, emiatt másfajta gazdálkodást is igényel.
Hajnal a Barci réten
Tájvédelmi körzet
A Tisza a 19. századi folyószabályozások során teljesen átalakult. Az alsó szakaszán lévő nagy kanyarulatokat levágták, a folyó ezeken a részeken magas töltések között halad. A levágott nagy holtágak – mártélyi, körtvélyesi vagy saséri – megőrizték eredeti állapotukat, természeti kincsekkel teli oázisok. Mártély–Hódmezővásárhely térségében több kilométer széles hullámtér maradt a töltések között, mely jelenleg jellemzően puhafás ligeterdőknek ad otthont, és tájvédelmi körzetként védett terület.
A tájvédelmi körzet nagy részét kitevő Ányás-sziget, melyet a Mártélyi holtág határol, a Pallavichini uradalom nyári legelője volt.
A második világháború utáni évtizedekben erdész elődeink keze által váltak mára védelemre méltó erdőtömbbé. Az erdészet feladata, hogy a jellemzően nemesnyár, tölgy, illetve fűz fafajok által alkotott erdőket fenntartsa, gyarapítsa. A folyó adta árvízi elöntések azonban egyre ritkábbak az éghajlatváltozás következtében. A hullámtéri erdőgazdálkodás is egyre inkább eltolódik a töltésen kívüli erdők kezelésének irányába. A mélyebb fekvésekben álló fűzerdők fafajösszetétele átalakul, a holtágak folyamatos vízutánpótlásra szorulnak. Az erdész munkájának már itt is a jövőbe látás képességével kell kiegészülnie. Az elültetett facsemete 50-100 évre kerül a földbe, és meg kell feleljen a jövőbeli környezeti viszonyoknak. De ha a bibliai hét szűk esztendő után a hét bő év is megérkezik, akkor a több hónapos árvízi elöntést is el kell majd viselje.
A Körtvélyesi holtág partján fest Soos Zoltán édesapja
Belvíz helyett aszály
Az erdészet másik nagyobb erdőtömbje a vármegye északkeleti részén helyezkedik el, Nagymágocs, Derekegyház térségében. Itt a nagy folyószabályozások és vízrendezések következtében teljesen átalakított termőhelyen kell gazdálkodni.
A művelésre alkalmatlan területeken vadászerdőket létesítettek, melyekben messze földön híres vadászatokat tartottak mind a Pallavichiniek, mind a Károlyiak. Ma ezen erdők fenntartása adja a legnagyobb szakmai kihívást az erdészetnek.
-
- Egyre több idősebb erdőrész elpusztul
-
- A nagy holtágak megőrizték eredeti állapotukat
Még fellelhetők az erdőben azok az úgynevezett bakhátak, amiket azért szántottak össze, hogy kiemelkedjenek annyira a belvízből, hogy életben maradjon az oda ültetett facsemete. Manapság már csak nagy ritkán alakul ki belvíz, a területet elárasztó természetes vízfolyás nem táplálja a folyamatosan csökkenő talajvízszintet. Az elmúlt évek aszályos időjárása következményeként az idősebb erdőrészek évről évre kiszáradnak. Ebben a térségben már nem folytatható gazdasági célú erdőgazdálkodás. Egy idős erdész kollégám mondása szerint: „Könnyű ott erdésznek lenni, ahol nő a fa magától”. Nálunk minden nap tenni kell valamit azért, hogy megmaradjon.
Fazekas József
DALERD Zrt.
Oldalak: 12
