Fotó: Csatlós Norbert/MMG
„Kora ősszel jelenik meg a gyűrűs tuskógomba, amit télire is el szoktunk tenni. A fejeket átfűzzük cérnával, mint a nyakláncot, szellős helyre fölakasztjuk szárítani. Kati még pörköltnek is elkészíti, és bezacskózva fagyasztja. A gyerekek nagy kedvence, ebből készít gombás pizzát, aminek a tésztáját is maga csinálja” – meséli büszkén a házigazda. Azt is hozzáteszi, hogy
„Közel 150 ezer féle gomba van a világon, amelyeket három nagyobb csoportba sorolunk. A szaprofiták korhadékot fogyasztanak, a paraziták az élő szervezeteket pusztítják el, és vannak, amikről szívesen beszélünk, a mikorrhiza gombák, ezek szimbiózisban élnek a növényekkel. Minden gombának megvan a saját gazdanövénye, amelyek gyökeréhez kapcsolódnak. Onnan kapják a szerves anyagot, ők pedig segítik a növényt” – kaptam kis gombagyorstalpalót Feri bácsitól. A rókagomba, azaz a csirkegomba a bükkös-gyertyános, a tölgyes erdőkben érzi jól magát, akárcsak a vargánya. Az akácosban szedhetjük az őzlábat, ahol fűzek, galagonya, kökény nő, szereti a csalánost, ott nedvességet talál. A fenyvesek nyirkos helyein az őszi gombák, így a tinóruk jelennek meg.
Fotó: Csatlós Norbert/MMG
Sokan tartanak a mérgező gombáktól, főként a rossz hírű gyilkos galócától. Amikor az erdőben gombázókkal találkoznak, felhívják a figyelmet, csak azt gyűjtsék be, amit ismernek. Mert ha csak egy mérges is belekerül a többi gomba közé, óriási a baj.
A tavaszi idényben bújik elő a piruló galóca. Annak barna a teteje, nagy a bocskora, finom, ehető gomba, de legalább 20 perces főzési időt igényel. Onnan lehet felismerni, ha leszedjük, és a tönkjét megvágjuk vagy nyomás éri, piros lesz. Ehhez hasonlít a párduc galóca, ugyanolyan barna a kalapja és a bocskora, de nem pirosodik meg. A párduc galócát hívják bolond gombának is, mert aki abból eszik, egyik pillanatban még táncol, a másikban pedig sír. Amikor valaki az erdőben már messziről büdöset érez, az szömörcsög gomba közelébe ér, fiatalkorában a franciák előszeretettel fogyasztják. A légyölő galóca az óvodások gombája, piros alapon fehér pettyekkel. Onnan kapta a nevét, hogy valamikor az öregek sűrűre megfőzték, kitették tányérba, a légy ráment, és ott is ragadt. Emberre is veszélyes, mérgező gomba.
