A tölgy-csipkéspoloska
A tölgy-csipkéspoloska (Corythucha arcuata) Észak-Amerikában őshonos, Európában először 2000-ben Olaszországban észlelték. Bár a kifejlett poloskák röpképesek, a faj tipikus „autóstoppos”, nagyobb távolságokra a közúti és vasúti forgalom segíti elő gyors terjeszkedését.
A tölgy-csipkéspoloska nimfája és imágója
A kifejlett poloskák és a nimfák egyaránt a levélfonákon szívogatnak. Őshonos tölgyeink mindegyike tápnövénye lehet a kártevőnek. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon csaknem 600 ezer, Európában pedig legalább 35 millió hektár tölgyest veszélyeztet. Erős fertőzése esetén már június végére bekövetkezhet az egész állományra kiterjedő lombelszíneződés és lombszáradás, július végére, augusztus elejére pedig már minden érintett állományban látványossá válik. Az erősen fertőzött fákon kisebbek lesznek a makkok, és általában a szokásosnál korábban hullanak le a fákról. A tölgymakktermés mennyiségének csökkenése és minőségének romlása (különösen, ha az hosszabb ideig tart) jelentősen nehezíteni fogja a tölgyesek természetes felújítását, de a csemetetermelést, így a tölgyekkel való mesterséges erdősítést is.
Az erős fertőzés hatására a tölgyek lombozata már a megszokottnál 1-2 hónappal korábban elszíneződik és elszárad
A herbivor rovarok egyedszámának jelentős, hosszabb időszakon át tartó folyamatos csökkenése pedig a természetes ellenségeikre (madarak, denevérek, ragadozó ízeltlábúak, parazitoidok stb.) is negatív hatással lehet.
A levélfonákon szívogató nimfák és poloskák hatása a kocsánytalan tölgy levélfelszínén is jól látható
Sajnos az Európában honos természetes ellenségek és kórokozók nem szabályozzák a tölgy-csipkéspoloska populációit.
Nemcsak hogy költséges, de eredményessége is kétséges, és talán még ezeknél is fontosabb szempont, hogy a rovarölő szeres védekezés nagyon súlyos, teljességgel vállalhatatlan mellékhatásokkal járna a tölgyesek kiemelkedően fajgazdag életközösségeire nézve. Egyedüli lehetséges védekezési módnak egy sikeres klasszikus biológiai védekezési program látszik.
A poloska elleni biológiai védekezés ígéretes jelöltje az 1 milliméteres petefürkész
Egy specialista természetes ellenséget (esetleg többet) kell a faj eredeti hazájában felkutatni, és azt Európában honosítani. Az USA-ban már ismert egy parányi csipkéspoloska-specialista petefürkész. Esetleges betelepítését alapos kockázatelemzéseknek és hatásvizsgálatoknak kell megelőznie, elkerülvén a nem kívánt következményeket. A Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetében már végeznek ezirányú kutatásokat. De ahogyan a kőrisvésznek ellenálló kőrisek szelektálása, a csipkéspoloska elleni biológiai védekezés sem ígérhet azonnali, látványos sikert.
Csóka György, Koltay András
SOE ERTI Erdővédelmi Osztály
Fotók: Bozsó Miklós, Csóka György,
Eötvös Csaba, Koltay András
Ez is érdekelheti:
Oldalak: 12
