Mindez sajnos múlt időbe került, mert a legelő magántulajdonosa szárzúzóval dolgozott, amit a domboldal legvirágosabb sávja megsínylett. Az erdész képei őrzik a gyönyörű ritka növényeket.
Mindent, ami erdőn-mezőn járva megérinti. Felvételeivel találkozhatunk erdészeti újságokban, verseivel gyerekmesés könyvben.
Az erdő szelleme
Itt nőtt föl a Bükk lábánál, családja itt él, és válása után maga is visszaköltözött szülőfalujába. Önkormányzati képviselőként, és a Bátor a Bátrakért Egyesületben is dolgozik a közösségért. Eredményként említi, hogy végre sikerült leaszfaltoztatni a bükkszéki elágazástól a faluig a kátyús utat, és elkészült a Szarvaskő felé vezető Kéktúra út mentén a 9 kilométeres Bátor- tanösvény. Képzett geotúra-vezetőként a környék geológiai képződményeivel is megismerteti az érdeklődőket. Bekapcsolódott egy önkéntes régészcsapatba is, akikkel a Nagy-Eged hegy romkápolnáját kutatják. „Azzal keresett meg a társaság, hogy a tetőszerkezetre vonatkozó levéltári adatok régi mértékegységben, bécsi ölben vannak megadva, segítsek a művészettörténésznek átváltani mai köbméterre. Aztán fölsejlett egy izgalmas történet boszorkányperrel, kápolnarombolással, titkokkal.”
Megjegyzem milyen szerteágazó az érdeklődése. Mónika nevet:
A konyha burkolását már egyedül csináltam, a teraszt megterveztem és beépítettem, fából rusztikus pultokat készítettem. Amit tudok, elvégzem, beleértve a fizikai munkákat is.”
Jógával pihen, és persze az erdőjárással, amire régebben még kaphatók voltak a lányai is. Kamaszként épp nem vágynak túrázni, gombászni. Ahogy nála is változott idők során az erdő jelentése. „Apukám vadászott, nagyobb terelővadászatokra mindig mentem vele.
A vadászat mindig vonzott, de ami most van, attól kicsit eltávolodtam. Már ritkán járok, csak ha meghívnak. Viszont a Magyar Vadászkamarával megállapodásunk van, ősszel elmegyünk iskolákba, viszek fegyvert, kutyát, és foglalkozást tartok a gyerekeknek. Fekete István könyveinek a szerelmese vagyok. Abban a szellemben a vadászat arra is szolgál, hogy az ember lecsendesedhet, nézi az erdőt, belemerül. Nem csak arra megy, hogy minél többet minél nagyobbat lőjön. Egy napot eltölt vele, hogy becserkeli a vadat, figyel közben, elmélyül, átmosódnak a gondolatai. Az erdő az a hely, ahol az ember igazán önmagára tud találni. Nem véletlenül visszatérő téma ez az irodalomban, a művészetekben.”
Sándor Mária
Fotók: Csatlós Norbert, műhelyfotók
