Az újabb találkozásunk oka, hogy édesapja révén gyermekei már a harmadik generációs erdész dinasztiát képviselik. Miközben vártunk a család többi tagjára, felelevenítettük a kezdeteket. Andrési
„Nekem az a világ tetszett, amikor még lovas kocsival járták az erdőt. Emlékszem arra, hogy édesapám, aki Szombathelyen erdőmérnökként, erdészetvezetőként dolgozott, ismert minden fát, ismerte az erdészet minden pontját. Nagy dilemma volt, hogy tanári pályára menjek és nyelvtanár legyek vagy erdőmérnök. Végül Sopron mellett döntöttem, úgy gondolom, nem tettem rosszul. Majd a tanári hivatás is bejött, hiszen Ásotthalmon egy nagy múltú erdészeti iskolában dolgozom”– magyarázta Ildikó.
Fotó: Kis Norbert
Firma és balek
Bár szokták mondani, hogy az erdészet nem feltétlenül nőies hivatás, Ildikó megtalálta azt a területet, ahol jól érzi magát erdészként és pedagógusként is. Meglehet, egy nőnek többet kell bizonyítania ebben a szakmában, ami már az egyetemi felvételinél is megmutatkozott, így előfelvételisként egy éven át egy fakitermelő brigáddal dolgozott, ahol sok tapasztalatot szerzett.
Együtt, pontosabban Pál miatt jöttek az Alföldre. Közvetlenül az egyetem után, 1986-ban kerültek Ásotthalomra. Ildikónak ez már a 38. tanéve az intézményben, ahol ma ő a férje főnöke. Az iskolát nem csak munkahelynek tekintik, a tanítás számukra hivatás is, és büszkén mesélik, hogy az erdő szeretetét sikerült átültetni a gyerekeikbe is.
Andrési Pál általános és középiskolás korában madármegfigyelőként járta a Körösök árterét. Idén pedig már három évtizede, hogy a Bedő-iskola 440 hektáros Tanulmányi erdejét irányítja. Odútelepet hoztak létre, valamint nyáron itatók, télen etetők kihelyezésével biztosítják a madarak számára nélkülözhetetlen táplálékot. A Tanulmányi erdőben idáig 134 fajt figyelt meg. Talán még érdekesebb, hogy az erdőtömbben a szakemberek becslése szerint mintegy háromezer állatfaj fordulhat elő, döntő többségük gerinctelen, és ezekből 450-et mutatnak be az általa szerkesztett könyvben. További érdekesség, hogy új fajt, egy ugróvillást írtak le a Tanulmányi erdőben.
Követték a szülőket
A mai napig szoros kapcsolatot ápol az iskola a környező erdőgazdaságokkal. Fontosnak tartják, hogy az oktatókat minden évben elvigyék valamelyik erdőgazdasághoz, három-négynapos tanulmányutat szerveznek nyáron, a szabadidő terhére.
Gyerekeik számára a „játszóteret” a szakiskola 10 hektáros parkja jelentette, gyakorlatilag ott nőttek fel. Gimnáziumba jártak, a szülők úgy gondolták, nyelvet kell tanulniuk, angolt meg spanyolt. Ám a példamutatás olyan jól sikerült, hogy nagyobbik gyermekük, Dániel már az óvodában kijelentette, erdész lesz. Gyakorta lepte meg az óvónéniket bogarakkal, akik ezt nem mindig fogadták kitörő örömmel.
Gimnazistaként volt ugyan benne egy kis megingás a gépészmérnök szakma iránt, de végül az erdő győzött. Az öt egyetemi év után maradt még Sopronban három esztendőt doktori képzésen, illetve párhuzamosan elvégezte a természetvédelmi mérnöki alapképzési szakot.
Oldalak: 12
