Arról kérdeztük, mi kellett ahhoz, hogy felállhasson a dobogó legfelső fokára, és hogyan készült a szakmai megmérettetésre.
„Az első nap azt éreztem, hogy az egyik feladatot nagyon elrontottam, a B típusú kárbejelentő lap kitöltését” – meséli Jánosi Kristóf, hozzátéve, hogy előzetesen a kollégáitól több ilyen nyomtatványt kapott, csakhogy hiába volt meg az elméleti tudás, a gyakorlatban még sosem kellett ezzel foglalkoznia. Aztán kiderült, hogy a rossz megérzés ellenére egész jól teljesített, ami újabb lendületet adott a folytatáshoz.
„A munkatársaim rengeteget segítettek. Igazi csapatmunka volt a felkészülésem, és ezért nagyon hálás vagyok mindenkinek! Kaptam jegyzeteket, leírásokat, és elmagyarázták azokat a szakmai helyzeteket, amikkel korábban még nem találkoztam. Kint az erdőn pedig, amikor volt egy kis időm, az irodából kölcsön kapott tükrös relaszkóppal méregettem a famagasságokat. A hivatásos vadászunk még a verseny előtti estén is kijött velem korongra lőni.” Kristóf szerint az előző napi koronglövéssel a stresszt is sikerült levezetnie, amire szüksége is volt a megmérettetés előtt.
A versenyzők az első nap végén megnézhették a részeredményeket. „Nagyon örültem, mikor megláttam, hogy az összesített listán második helyen szerepelek, mindössze nyolc ponttal lemaradva az elsőtől. Egészen addig az volt a célom, hogy benne legyek az első tízben. Ám ott valami átváltott bennem, már a második vagy a harmadik helyre vágytam, egész éjszaka pedig azon kattogott az agyam, hogy de jó lenne megnyerni a versenyt” – mesélte mosolyogva, ahogy néhány óra alatt átalakult a magával szembeni elvárása.
Így is lett!
A tanulás, gyakorlás a verseny előtti időszakban sok órát elvett a családtól és a barátoktól. Mindenki megértette, számára milyen fontos, hogy tisztességes felkészüléssel jól teljesítsen, és a lehető legtöbbet kihozza magából. Szülei, testvérei és felesége, Martina partnerek voltak abban, hogy a tanulásra koncentráljon, és nagyon büszkék rá.
„Sok lemondással járt, valóban nehéz volt nemet mondani, amikor a barátok hívtak, hogy ide vagy oda menjek velük. Egyetlen alkalom volt ez alól kivétel, amikor megnéztünk egy kosárlabda-mérkőzést Zalaegerszegen. A szurkolás oldotta a feszültséget bennem, kicsit ki tudtam kapcsolni.”
Jánosi Kristóf kilenc éve dolgozik a Zalaerdőnél, július 1-jétől kerületvezető erdész, az Év Erdésze versenyen azonban még beosztott erdészként indult. Hetedikes korában döntött az erdészhivatás mellett, bár a szűk családban előtte nem volt erdész szakember.
„Az egyik osztálytársam édesapja erdész Lovásziban, és nekem nagyon megtetszett a zöld ruhája, amit viselt, amikor a lányát hozta az iskolába. Az erdőt gyermekkorom óta járom, élővilágát szeretem és tisztelem. Két bátyám van, ők mindketten Lentiben tanultak, de én nagyon boldog voltam, amikor a szüleim elengedtek Sopronba. A technikum után a Lenti Erdészetnél kezdtem dolgozni, beosztott erdészként szinte minden kerületet megismerhettem.”
Természetvédelmi őr bérmakeresztapja, Lelkes András az Őrségi Nemzeti Parknál dolgozik, ő járta vele a Mura-partot, amikor a technikusi szakdolgozatához gyűjtött anyagot. „A kétezres évek elején került a családunk jó barátságba vele. Jártunk az ismeretterjesztő túráira, felfedeztük közben a kockásliliomok akkori rejtekhelyeit.
Ez a tudás jó pár plusz pontot eredményezett Kristófnak a versenyen, hiszen annak idején az összes hazánkban megtalálható inváziós fajt megtanulta.
Szabadidejében Kristóf szeret futni, edzeni, úszni. Az elmúlt időszakban kevesebb idő jutott rá, de ismét szeretné ezeket a tevékenységeket beépíteni az életébe. „A sporttal lehet a mindennapi stresszt a legjobban levezetni. Meg persze azért is fontos számomra a mozgás, hogy karban tartsam magam. Jó néhány, a gerinctornában használatos gyakorlatot végzek rendszeresen, mert ezek ellensúlyozzák a fizikai munka egyoldalú megterheléseit.”
Ráadásul felesége ízletes fogásokat készít, amiért szerencsésnek érzi magát. Közös kedvencük a család hároméves weimari vizslája. A Málna névre hallgató szuka Kristóf barátja, munkatársa, akit legtöbbször dolgozni is visz magával. Amikor nem, akkor pedig együtt sétáltatják reggel-este Martinával. Nincs is ennél jobb kikapcsolódás.
Steyer Edina
Zalaerdő Zrt.
Fotók: Horváth Gergely, Takács Péter
