„A doktoranduszi években órákat is kellett tartanom. Eleinte nagyon furcsa volt, hogy három-négy órát készültem egy negyvenöt perces előadásra, és a hallgatók kevésbé figyeltek” – mosolygott a KEFAG Zrt.-nél a jelenlegi erdőgazdálkodási és természetvédelmi osztályvezető. Bár úgy érzi, több az irodai munka, mint amennyit az erdőben tölt. Szabadidejében sportolni, zenét hallgatni – elárulja, valamikor zongorázott –, síelni szeret, imádja a hegyeket. A motorfűrész sem idegen tőle, mint meséli, a fizikai munka mindig kikapcsolja. Csendben jegyzi meg, érdeklődik az autók iránt, a család egykori Trabantját visszavásárolta és felújította.
A végzést követően szintén maradt Sopronban a hároméves doktori képzésen, mellette pedig elvégezte a mérnök-közgazdász szakot. Ma Gemencen él, a Gemenc Zrt.-nél dolgozik, ahol kezdetben üzemtervezőként járta az erdőt, most erdőgazdálkodási előadóként tevékenykedik. Férje, Zoltán szintén ugyanott erdőmérnök, erdőművelési és vadászati műszaki vezető. Szinte az erdő közepén laknak, a szarvasbőgést a nappaliból is hallják. Sopronról, az ott töltött egyetemi évekről mind a négyen ugyanazzal az átéléssel beszélnek. Bár az évtizedes különbség sok átalakulást hozott a város életében, megváltoztak a nevek, eltűntek házak és újak épültek, de az érzés nem változott. Évszázados hagyományok formálják az erdésztudatot.
Közös könyvek
Annál már sokkal tapasztaltabbak, hogy vérre menő szakmai vitákat folytassanak a családi asztalnál. Bár nem biztos, hogy mindig mindenben egyeznek, túlnyomórészt egy véleményen vannak. Kíváncsiak, mit dolgoznak a gyerekek, ezen keresztül talán jobban megértik őket. Soha nem szóltak bele a munkájukba, mindig meghagyták a döntési szabadságukat. Csodák csodájára, a legtöbb szituációban ugyanúgy döntöttek, ahogy a szülők tették volna.
Réka a taplógombák bogárközösségét vizsgálja, míg Dani a futóbogarakat tanulmányozza, az édesapa „madaras”, én pedig az erdei termőhely témakörébe ástam bele magam. Jól kiegészítjük egymást. Az egyik Az ásotthalmi Tanulmányi erdő állatvilága, a másik pedig Az ásotthalmi Tanulmányi erdő növényei és gombái címmel jelent meg. Színes, ismeretterjesztő, hiánypótló művek születtek. Mindkettőnek a férjem a szerkesztője, aki a Tanulmányi erdőt vezeti” – mondta Ildikó.
A szülők örömmel nyugtázták, hogy mind a két gyerekük a szakmán belül találta meg a helyét. Erdészberkekben az Andrési név ma már az ország három területén is – Ásotthalom, Gemenc és Kecskemét térségében – jól cseng, s ehhez vegyük hozzá az anyai nagyapát, aki Szombathelyen bizonyított. Talán a legfiatalabb, a néhány hónapos Blanka lesz a negyedik erdészgeneráció a családban?
Oldalak: 12
